Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
V. Vízierőhasznosítás – vízimalmok
malmot vett számba évi 55 761 írt jövedelemmel. Ebből az összeírásból azonban több megye és a határőrvidék is kimaradt. Ha az adatok hiányosságaitól eltekintünk és ennek alapján akarjuk kiszámítani, hogy a középkor fejlett gazdasági viszonyai között hány vízimalom működhetett, akkor a XV. század (a középkor vége) és a XVIII. század elejének népességi viszonyait véve összehasonlítási alapul, a XV. század végén legalább 5500 vízimalmot kell feltételeznünk. (A XVIII. század népessége ugyanis a XV. század népességének 62%-ára csökkent!) Körülbelül ugyanerre az eredményre jutnánk, ha feltételezzük azt, hogy a középkorban ismert mintegy 20 000 helység közül legalább négy-öt falunak közösen egy malma volt. , Néhány jellemző számadat az egyes helységek, vidékek malomiparára vonatkozóan: Komáromnak a XVI. sz. elején 1540 körül egymagának 12 malma volt — valószínűleg hajómalom —, s ezek száma 1580-ig 28-ra emelkedett. (Ezt természetesen nem lehet valamiféle általános fejlődés jelének tekinteni, itt csupán a gazdasági élet súlypontjának eltolódásáról van szó, egy olyan jelenségről, amit az alföldi magyarságnak a török hódoltság elől való menekülésével, a peremvidéki völgyekbe való felhúzódásával párhuzamosan, a gazdasági élet minden terén tapasztalhattunk. Tatán, • ahol ugyancsak több malom volt ebben az időben is, a legnagyobb malom 12 pár kővel dolgozott. A Garamon pedig annyira elszaporodtak a malmok, hogy — mint említettem — már a hajózást is lehetetlenné tették, s a királynak kellett intézkedni a malomépítés megrendszabályozásáról. (Rudolf király 1596-ból való VII. dekrétuma, ld. az 57. lapon.) A malmok középkori gazdasági jelentőségére vonatkozólag egyelőre csak a Hármaskönyv idézett 133. cikkelyéből következtethetünk, mely szerint egy alulcsapott vízimalom több mint háromszor annyit ért, mint egy nemesi porta vagy egy ekealja szántó (81 kh.). A XVI. század második feléből azonban már van egy adatunk. Eszerint az esztergomi érsekség körmöcbányai malmának jövedelme az 1587—89. években, három év alatt 2175 quarta- lia búza, pénzértékben kifejezve pedig 1476 frt. 15 dénár volt. Levonva ebből a molnár évi 78 frt bérét és a malom fenntartására fordított évi 72 frt-ot, a tiszta jövedelem kerek 1000 frt-ot jelentett. A Magy. Stat. Közi. 1894-ben valutában kifejezve ezt 10 000 forintra becsülte, ami — a mi pénzünkben legalább 100 000 forintot jelent. Az őrlési rész eleinte aránylag igen méltányos 1/16-od rész volt. Csak a XVI. század végéről tudunk arról, hogy 63
