Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

VI. Árvédelmi munkálatok, folyószabályozások, lecsapolások, öntözések és egyéb vízimunkálatok a középkorban (896–1526)

a malomtulajdonosok kihasználva kiváltságos helyzetüket, mint­egy kartellbe tömörültek és elhatározták, hogy az eddigi 1/16-od helyett tizedet szednek. (Vas megyében.) VI. Árvédelmi munkálatok, folyószabályozások, lecsapolások, öntözések és egyéb vízimunkálatok a középkorban (896—1526) A magyar vízimunkálatok történetének irodalmában mindez- ideig általánosan elterjedt felfogás, hogy a középkorban végzett vízimunkálatok »még nem a vizek elleni védekezés mozzanatai, hanem inkább a vízhasználattal voltak kapcsolatban«. A gondo­sabb kutatás azonban arról győz meg, hogy, mint minden maga­sabb színvonalú mezőgazdasági kultúra velejárója, a vízrendezés már a középkorban is szerepet játszott Magyarország gazdasági életében. Már a különböző kutatók által eddig összegyűjtött tö­redékes adatok, melyek végül is egész tekintélyes dokumentum­anyaggá váltak, erre engednek következtetni.110 Természetesen itt egy lényegesen lassúbb folyamatról van szó, mint amilyen rohamos fejlődést az egyes vízhasznosítások terén ta­pasztalhattunk. Ez a fejlődés szoros kapcsolatban van a mezőgaz­daság fejlődésével, a földművelő telepek kialakulásával. Amíg és ahol az állattenyésztés uralkodott, ármentesítésre nem volt szük­ség, hiszen a tavaszi áradások a rétek és legelők természetes öntö­zését jelentették. Legfeljebb a téli szállások védelmére volt szük­ség itt-ott árvédelmi töltések, földvárak építésére. Kezdetben a mezőgazdaság számára is bő tér nyílott a liget­erdő övezetben, az erdők közti területeken, s így általában a föld­művelés érdekében sem volt szükség, sem árvédelmi, sem vízhasz­nosítási munkákra. Az első ilyen munkálatok — és ezt az írott adatok is tanúsítják — ott kezdődhettek meg, ahol a feltöltődés jelentősebb méretű változásokat (mederváltozásokat, árvízszint- emelkedést) okozott a terület vízrajzi viszonyaiban. Ilyen terület volt például a rendkívül termékeny és sűrűn lakott Csallóköz, ahol kétségtelenül a vízviszonyok változása tette szükségessé a koráb­ban . védettnek tartott állandó mezőgazdasági települések mester­séges védelmét. A Csallóközről és a Kisalföld környező szakaszai­ról szólnak a legrégibb vízszabályozásokról tanúskodó adataink. Így például IV. Béla, felesége Mária királyné magyaróvári uradal­mának megvédése céljából »Pozsonytól Gönyű felé egyenes irány­ban új Dunát ásatott, hogy a magas árvizeket Mosontól távol ( 64

Next

/
Thumbnails
Contents