Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
V. Vízierőhasznosítás – vízimalmok
V. Vízierőhasznosítás vízimalmok101 A malom az ember legősibb szerszámainak, illetve gépeinek ■egyike, melynek hajtására a vízierőt már az időszámításunk kezdete előtti időkben felhasználták. A technikatörténet általában azt tartja, hogy az i. e. I. században terjedt el Görögországból. Az első adatunk róla i. e. 80-ból van, de Vitruvius, Pollio (i. e. 13.), illetve Caesar és Augustus idejében már az egész római birodalomban elterjedt. Az is bizonyos, hogy a honfoglaló magyarság letelepedésekor már vízimalmokat találhatott itt: vagy Tia nem, akkor — a szerzetesrendek közvetítésével — igen hamar átvette azt a tőlünk nyugatra — az egykori római birodalom területén — élő népektől. Kétségtelen ugyanis, hogy az i. e. I. században elterjedt vízimalmok a népvándorlás idején is fennmaradtak, s a birodalom határain belül élő germán népek szokásjogát kodifikáló törvények az V—VI. századtól kezdve már tartalmaznak malomjogi rendelkezéseket is, amivel kapcsolatban ismételten megemlékeznek a vízimalmokról. (Lex Visigothorum. V. sz.; Lex Salica — a sáli frankok törvénykönyve, melyet ismételten Nagy Károly adott ki 768-ban — VI.; Lex Alemannorum. 613—628.; Lex Bajuvario- í'um. 800. stb.) A középkorban, az i. sz. I. évezred végére, legalábbis a római birodalom egykori területén és annak határain, a legelterjedtebb malom a vízimalom lett, s egyéb malmot csak ott és akkor használtak, ha erre nem volt lehetőség: vagyis a víztől távoléső helyeken és télen, amikor a folyók vize befagyott. Ezt a tényt hazánkban a közismert »Szent Gellért legenda« is tanúsítja, mely Gellért püspök 1003 körüli magyarországi útjának leírásában megemlíti, hogy a kézimalmot akkor használják, amikor másféle malom nem működik a vidéken, vagyis nyilvánvalóan télen: »... tempore, quo alia molendina in régióné ista reperiri omnino non possunt« — »most, amikor másféle malmot nem találhat az ember ezen a vidéken ...« Az oklevéltárakban eddig feltárt oklevelekben, főleg adománylevelekben, majd a későbbi határjárásokban százával szerepelnek a malmok a XI—XII. századtól kezdve.102 Szinte minden birtokhoz, adományhoz tartozott egy-két vízimalom. Például III. István egy 1162-ben kelt oklevelével egy Farkas nevű várszolgát — Kapuvár védelmében tanúsított vitézségéért — nemességgel és Kecöl, Vica és Welen birtokával, három réttel és négy malom59
