Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

IV. A víziutak hasznosítása

rendű és rangú emberek az ilyen malmokat minden tartozékaikkal együtt, úgy alkalmazzák, hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmiszerek és minden egyéb szükséges dolgok szállítására használt vízijárművek és tutajok fel és le Esztergomba veszedelem nélkül vontathatok legyenek. (Kiemelés a szerzőtől.)

1. §. Máskülönben az ilyen malmokat és gátakat az alispánok, vagy ezek vonakodása, avagy erőtlensége esetén a főkapitány azonnal és tettleg széthányassák ...«

Ugyancsak a víziszállítás védelméről, a szállított áruk vám- mentességéről intézkedik III. Ferdinánd király 1638. évi I. és 1655. évi IV. dekrétumának 69., illetve 109. cikkelye. (Rézedények, faeszközök, deszkazsindelyek, só stb.)

A hajózás és a vízierőhasznosítás itt felbukkanó ellentéte volt az első összeütközés a különböző vízhasznosítások érdekei között. Ez az érdekellentét azonban nem fogható úgy fel, mint a közérdeket szolgáló hajózás és az egyéni érdekeket szolgáló vízimalmok, vagyis a közérdek és az egyéni érdek ellentéte. Kétségtelen ugyanis, hogy nálunk az ősi kézimalmokat kiszorító vízimalommal, amely a középkor végére gombamódra elszaporodva az / egész országban elterjedt, sem a drága állati erővel hajtott szárazmalom, sem az aránylag kis mértékben elterjedt szélmalom nem vehette fel a versenyt. (A magyar medence viszonylag szélvédett fekvése nem kedvez a szélerőhasznosításnak.) Tehát az ingyen vízierővel hajtott malmok fenntartása nemcsak a földesurak érdeke volt, a köznép éppúgy rá volt arra szorulva. így azután — okleveleink tanúsága szerint — már a középkorban állandóan napirenden voltak a vízimalmokkal és malomgátakkal kapcsolatos panaszok és pereskedések, amelyekben jogilag igen nehéz volt igazságot tenni: tényleges megoldást csak a mindkét érdeket kielégítő technikai megoldás jelentett volna, ezt azonban csak részben tudta biztosítani a hajómalmok elterjedése. (Ezekre a nehézségekre utal már a Hármaskönyv idézett cikkelye is — I. rész, 87. cím, 4. § —, mely a malomgátakkal kapcsolatban megállapítja, hogy azt mások földje mellett csak akkor szabad emelni, ha »az ilyen töltés a másik félnek nyilvánvaló kárt okozni nem látszik«, Id. a 47. lapon.)

A vízimalmok és malomgátak hajózást akadályozó, egész völgyek eliszaposodását, elmocsarasodását előidéző káros elszaporodásának csak a XVIII—XIX. század fordulóján vetett véget a mezőgazdaság belterjes fejlődését megkövetelő igények miatt napirendre kerülő lecsapolás, ármentesítés és folyószabályozás.

58