Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

IV. A víziutak hasznosítása

(Tisza) Várkony, Lippa és a ma már ismeretlen nevű Szalacs. (Nk. Bihar vm. érmihályfalvai járásában.)

A víziutak gazdasági hasznosítására vonatkozó legrégibb írásbeli emlékeink a sószállításról szólnak. A sóbányászat és a szállítás királyi monopólium volt, s a talán már a rómaiak előtt ismert erdélyi sóbányák kitermelése a honfoglalás óta folyt. Szent István korában a fellázadt Ajtony első hadi ténykedése a királyi sótutajok lefoglalása volt. Utóbb a királyi sógazdaság — a XII. században, III. Béla alatt — a sószállítás jogát különböző egyházi méltóságoknak, főuraknak adományozta, akik a sónak a kijelölt királyi raktárakba való szállításáért a rakomány egy részét megtarthatták saját céljaikra vagy limitált áron kimérhették azt. Ebben az időben tehát hajózással már nemcsak a királyi hatóságok foglalkoztak.94

Lényegében a hajózás fogalmához sorolható vízhasznosítás volt az átkelőhajók, kompok és hidak fenntartása fejében engedélyezett vámok szedése. Ez a vízhasznosítás — mely legtöbbet szerepel a Corpus Jurisban — ugyancsak királyi adomány tárgyát képezte, s a jogtalanul létesített, illetve fenntartott révek és hidak ilyen hasznosítása büntetendő cselekmény volt. Időrendben ez a fajta »hajózás« volt, a sószállítás után, az első, aminek írott emlékei fennmaradtak.97

Zsigmond király VI. dekrétumának 23. cikkelyében, az 5. és 6. §-ban a következő olvasható: »...a vámbirtokosok, akik hidak vagy hajók használatáért vámot szednek, mindenkor azon legyenek, hogy az ilyen hajókat kellően kiigazítva tartsák fönn, akképpen, hogy az utasok és vámfizetők az hídjaikon és hajóikon akadály nélkül szabadon kelhessenek át s átkelésük ne legyen megnehezítve. Akik pedig ezt tenni elmulasztanák, azokat a vármegyék ispánjai alkalmas büntetésekkel és bírságokkal hídjaiknak és hajóiknak kijavítására és fenntartására kényszerítsék ...«

Ugyanerről intézkedik II. Ulászló 1492-ből való első dekrétumának 87. cikkelye is (7. §): »Azok részére pedig, akiknek a hidakon és hajókon ezek rossz fenntartása miatt valami káruk lesz, ama hidak és utak urainak a károkat meg kell téríteniük.« A 88. cikkely az engedély nélküli vámok és révek fenntartását tiltja: »... egyik országlakos se merészkedjék az átkelők vagy átmenők részére titkos, vagy meg nem engedett réveket, hajókat vagy csolnakokat beállítani és fönntartani, ama birtok elvesztésének büntetése alatt, amelyen ez, mint említők, a kiváltságolt rév kárára megtörténik ...« stb.

55