Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
IV. A víziutak hasznosítása
Erről az átkelő forgalomról már Mátyás király, majd II. Ulászló is statisztikát késztíttetett. A török kor gazdasági életének hanyatlására utal az a Mohács utáni első vízhasznosítással kapcsolatos rendelkezés, mely szerint azokon a helyeken, ahol az átkelést biztosító létesítmények fenntartása megszűnt, vámot szedni többé nem szabad. (I. Ferdinánd 1528-ból való II. dekrétumának 5. cikkelye 1. §.) De ugyanez a rendelkezés egyben tanúskodik arról is, hogy a hajózás nem szűnt meg teljesen. ».. . Mindazok a vámok, amelyeknek helyein az utasok átkelésére készített hidak vagy töltések nincsenek, vagy azokról a hidakról és töltésekről kellően nem gondoskodnak és amelyeke^ a folyókon (kivéve a teherhordó vagy megterhelt hajóktól, melyek külföldi vidékekről és tartományokból eladó dolgokat hoznak) szoktak szedni, ennek utána eltörlendők.« A rendelkezésre álló adatok szerint hajózásunk fellendülését a XIII. századra tehetjük. Még .1233 előtt készült el a Duna folyását végigkísérő vontatóút, s ugyanebből az időből tudomásunk van arról is, hogy a pesti hajósok már állandó társulatot szerveztek »Universitatis Societatis Nautarum de Pest et Jenő«. Egyesek azt tartják, hogy ez a szervezet az olasz hajósok szervezetével rokon, mások viszont kereskedelmi jellegű társulást látnak benne. Mindenesetre az olasz hatás történelmünk folyamán ismételten kimutatható a magyar hajózásban, sőt olasz hajóácsok Győrben, Komáromban, Vácott, Budán való letelepedéséről is tudunk. Ez magyarázza az olasz hajótípusok, pl. a nyitott tetejű burcsella meghonosodását, 'és egyes hajórészek elnevezésének, formájának olasz eredetét. (Pl. alaccság, timony stb.) A környező népek közül elsősorban a szláv rácoknak volt szerepe a magyar hajózásban, akik mint hajóvontatók működtek, míg a német hatás csak jóval később, a XVIII. századi telepítések idején, erősödött meg.08 A hajók vontatása felfelé általában állati, de olykor emberi erővel történt, a vontatóutak állapotáról és a munkaerő árától függően. A korábbi állati erővel — elsősorban ökörrel, másodsorban lóval — való vontatást, a török kor idején szorította ki az olcsóbb emberi munkaerő. Azelőtt ez a mód csak a hadi események idején volt szokásos, amikor a király igénybe vette a hajóvontató társulatokat is, s ennek fejében a jobbágyok munkaerejét rendelkezésükre bocsátotta. A török háborúk idejéről számos adatunk van, mely a hajózás szerepéről tanúskodik, magyar és török részről egyaránt. A Habsburg királyok éppúgy felhasznál56
