Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
II. A honfoglaló magyarság gazdasági élete
Pécsvárad, Sopron, Ruszt, Somlyó, Dömös, Szekszárd, Buda, Eger, Tokaj stb., sőt az alföldi homokon is megjelent. A kolostorok működése nyomán néhol zöldség- és gyümölcskertészet létesült, melynek terméke: komló, hagyma, fokhagyma, paprika, üröm, menta, dió, alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, berkenye, gesztenye, som stb. volt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy e falvak gazdasági életéhez éppúgy hozzátartozott az állattenyésztés, földművelés, gyümölcs-, szőlő- és kertgazdálkodás, mint a tógazdálkodássá fejlődő halászat, az erdőgazdálkodás, sőt a családok szükségletét ellátó ősi háziiparnál lényegesen fejlettebb, nagyobb közösség számára, sőt cserére is termelő ipar (gabonaőrlő és daráló malmok, posztó- ványolók, fűrészmalmok stb.) kiegészülve az ősi halászattal, ami mellett természetesen hasonlóképpen az ősi gyűjtögetés (pl. mézgyűjtés, folyók mentén, a pákászat stb.) sem merült feledésbe. Az ipar a kereskedelmi útvonalakon fekvő városokban, a »vásárvárosokban« és a bányavidékeken fejlődött ki elsősorban (bőr, fém, textil stb.), de közülük csak a magyar ötvös- és a bőripar, melynek különleges nyersanyagok és évezredes tapasztalatok álltak rendelkezésére, fejlődött a nyugati országok iparának átlagos színvonala fölé. Középkori gazdasági kultúránk színvonalának egyik meggyőző bizonyítéka a vízhasznosítás fejlettsége, s a vízhasznosítást és vízrendezést, árvédelmet szolgáló vízi építkezések, melyek kétségtelenül a középkori magyarság gazdasági tevékenységének szerves és nélkülözhetetlen részévé váltak. A középkori gazdasági életünkre vonatkozó emlékanyag szétszórtsága, megfelelő feldolgozásának hiánya — s ennek következtében nehéz ellenőrizhetősége — miatt ennek vázolásánál fokozott mértékben kell támaszkodnom e gazdasági életet szabályozó jogszokás és törvényalkotás írásba foglalt dokumentumára: a “magyar Corpus Jurisra.82 Okleveleinkhez hasonlóan jogalkotásunk is a t vízhasznosítás jelentőségéről, a vízi munkálatok szerepének felismeréséről tanúskodik. így pl. Zs'gmond királynak az az 1410-ből való adománylevele — melyet Verbőczy mint adománylevél-mintát iktatott be a hármaskönyvébe — az adomány tárgyát képező birtok jellemzésére felsorolt haszonvételek és tartozékok sorában kifejezetten megemlíti: »a vizeket, halastavakat, malmokat és vízfolyásokat«. Ugyanígy a Hármaskönyv (Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti Regni Hungáriáé = Nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve. 1514.) a tartozékok fogalmának 43
