Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
II. A honfoglaló magyarság gazdasági élete
meghatározásánál, mely alatt »a város, mezőváros vagy falu minden haszonvétele és jövedelme« értendő, még részletesebben felsorolva azokat, megállapítja, hogy ezek közé a »vizek, folyók, halastavak, halászatok, vízfolyások, malmok, malomhelyek« is beszámítandók. »Az ingó és ingatlan javak becsűjéről« szóló cím (Hármaskönyv I. rész 133. cím 1—58. §) az ingatlan javak sorában a különböző vízhasználatok és vízépítési műtárgyak becsértékét is megadja. Ezt a cikkelyt, mely a jelek szerint mind ez ideig szinte valamennyi történészünk és gazdaságtörténészünk figyelmét elkerülte, rendkívüli fontossága miatt és mert ennél tökéletesebben nem is lehetne jellemezni a középkor végének, a XV. századnak magyar gazdasági életét, szükségesnek tartom legalábbis kivona- tbsan ismertetni. A legnagyobb értékű ingatlan a vár, majd a monostor vagy klastrom volt. Mindkettőt egyaránt 100 girára becsülték. A templomok becsértéke 50 girától 5 giráig terjedt. A nemesi porta értéke 3—1,5, a jobbágytelek értéke 1—Va gira, épület nélkül Ví gira. A gyümölcsösök értéke holdanként 3 gira volt, de a Csallóközben már 12 fát is Ví girára, a jobbágyok falun kívüli gyümölcsös kertjét 1 girára; egy ekealjnyi szántóföldet (150 holdat) 3 girára (tehát a gyümölcös értékének Vi«®-ed részére!), a közönséges erdőt, cserjés és bokros helyeket a szántóhoz hasonlóan 3 girára, a »fejszés és makkos erdőt, vagyis amelyet vágásra és vadászatra használnak«, ekealjanként 50 girára (ennek értékét a fatermelés és a vadászat mellett a makkoltatás is megsokszorozta!) becsülték. A 36. §-tól a 44. §-ig terjed a vízépítési műtárgyak és víz- hasznosítások becslése: »34. §. Továbbá az alulról vagy alul-felül (eredetiben: molen- dinum subtus, vei desuper currens... etc.) csapó malmot, melynek vize szárazság idején nem apad el, 10 girára, amelynek vize pedig elapad, '6 girára. 37. §. A felülről csapó malmot, melynek szárazság idején vize van, 5 girára (Molendinum desuper volvens et tempore siccatis non deficiens...), amelynek vize elapad, 3 girára. 38. §. Elhagyott, alulról csapó malom helyét 3 girára. A felülről csapóét pedig másfél girára. 39. §. Továbbá minden faluban egy felbugyogó forrást vagy kifolyó és ki nem apadó kutat, melyből a nép inni szokott, harmadfél girára. 41
