Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

II. A honfoglaló magyarság gazdasági élete

(A vizesréteken pedig savanyú füvek telepszenek meg, amit a lovak nem esznek.) A XVIII. században a Nagykunság területe volt az ország legelmocsarasodottabb vidéke — ha a XIII. században is ilyen lett volna, akkor az országba visszacsalogatott s a király által mindenféle kedvezményben részesített kunok bizonyára nem fogadták volna el számukra kijelölt szálláshelyül.

IV. (vagy kun) László királynak a letelepedés ügyében kunokkal kötött szerződése — az ún. »privilégium baptismatis« (keresztényi kiváltság) —78 egyébként is rendkívül értékes dokumentum gazdaságföldrajzi, növényföldrajzi, illetve gazdaságtörténeti szempontból. Jellemzően mutatja a magyarság gazdasági kultúrájának fejlődését a honfoglalás óta eltelt idő alatt az a tény, hogy míg a király a királyi birtokokat fenntartás nélkül adta át a kunoknak a számukra kijelölt területeken, addig az ősi birtokos nemesek csak azokat voltak hajlandók átadni — természetesen megfelelő kárpótlás ellenében —, melyeken »lábas erdők, halastavak, épületek, helyiségek«... stb. nem voltak. A kabarokhoz hasonló fejlettségi fokon álló pásztor kunokkal szemben a magyarság ekkorra tehát olyan gazdasági színvonalra emelkedett, melyet nemcsak az állandó letelepedéssel járó földművelés, .hanem az erdő- és tógazdálkodás értékének megbecsülése is jellemzett.

Az egyes gazdasági ágak jelentőségének növekedése határozta meg a vízhasznosítások és a vízimunkálatok fejlődését is.

A kezdetben uralkodó állattenyésztésnek »vízgazdasági« vonatkozásban inkább csak a telephelyek kiválasztásában és a szénaraktárak árvédelme érdekében épített földsáncokban, gátakban volt szerepe. Ugyanilyen '"vonatkozásban tűnik fel természetesen az állattenyésztést kiegészítő halászat is, amely a középkor folyamán egyre differenciáltabb, gazdagabb termelési ággá fejlődve a belterjes tógazdálkodás szintjéig emelkedik, s mely már jelentős vízi munkálatokat tesz szükségessé. A mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatban először a malmok vízhasznosítása terjed el, míg az árvédelem kezdetei mellett — a szerzetesrendek tevékenysége nyomán — a lecsapolások, csatornázások is feltűnnek, sőt az olasz telepítések hatására a kertművelés velejárójaként az öntözések nyomai is kimutathatók.

Az ország gazdasági élete a népesség szaporodásával, a termelőerők .fejlődésével egyre differenciáltabbá válik.79 Megindul a termékek cseréje, a kereskedelem, s ezzel kapcsolatban fellendül a kezdetben inkább csak a sószállításban, halászatban ‘szerepet játszó vízi közlekedés is.

41