Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
Bevezetés: a tanulmány tárgya, célja, szempontjai és forrásai
Bevezetés: a tanulmány tárgya, célja, szempontjai és forrásai A tanulmány célja, hogy bemutassa a víz és a vízimunkálatok szerepét és jelentőségét az ország gazdasági életében, fejlődésében és vázolja a vízgazdálkodásnak — a tervszerű gazdasági tevékenység egyik döntő és központi jelentőségűvé vált ágának — kifejlődését. Az embernek gazdasági tevékenysége során — az adottságoktól és a szükségletektől függően — mindig számolnia kellett a vizzel, mint alapvető jelentőségű életfeltételeinek egyikével (védekezés, hasznosítás). Ismereteinek korlátái azonban sokszor megakadályozták abban, hogy akár vízhasznosítási tevékenységének, akár általában gazdasági tevékenységének, a vizek életére, a természet vízháztartására való hatását és ennek gazdasági következményeit, visszahatását előre lássa. Mint a későbbiekben látni fogjuk. így történhetett, hogy például a magyar medencében az erdők * túlzásba vitt irtása teljesen felborította a természet vízháztartásának egyensúlyát, vagy hogy a malomgátak oktalan építése egész folyóvölgyek eliszapolódását, elmocsarasodását segítette elő. A vízgazdálkodás magyar úttörői — elsősorban Vedres István és Beszédes József — aránylag igen korán, már a XIX. század legelején felismerték, hogy a vízrendezési munkák eredményessége csak úgy biztosítható, ha ezeket a szorosabb értelemben vett vízépítési munkákat, mint pl. a lecsapolás, folyószabályozás, ármentesítés stb. a természet vízháztartását szabályozó, a vízi létesítményeket védő mezőgazdasági és főleg erdőgazdasági, erdősítési tevékenységgel is támogatjuk. Vagyis világosan felismerték a talajerózió elleni védekezés, a kopárfásítás, sőt a talajvízháztartást és a mikroklimát is befolyásoló véderdősávok létesítésének jelentőségét is. (Olyan gondolatokat vetettek fel, melyek már szinte előlegezték a modern mezőgazdasági vízgazdálkodás, 3
