Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

Jegyzetek a felhasznált forrásokról és irodalomról

hanyatlásához, s a földbirtokos osztály vagyoni helyzetének ez által bekövetkezett alászállásához bizonyára nem csekély mértékben járult azon túlhajtott üzleti spekuláció is, amely az ország alkotmányának helyreállításával, különféle közlekedési és ipari vállalatok létesítése alkalmával indult meg, s a tőkének szinte hihetetlen magas kamatozásait helyezvén kilátásba, teljesen elvonta azt a mezőgazdaság teréről. Ez aztán igen természetesen a gazdasági befektetéseket nemcsak igen érezhetően megbénította, de csaknem teljesen lehetetlenné tette. A tőkekamat minimuma átlag mintegy 10%-ra emelkedvén, ily magas kölcsönnel gazdasági befektetéseket tenni nem lehetett vagy legalább nem volt tanácsos, s emellett a földbirtokos is inkább üzleti vállalatokban értékesítette tőkéjét, ahelyett, hogy azt gazdasága javára fordította volna; aminek nem egy gazda keservesen megadta az árát, mert amíg fölösleges tőkéjét értékpapírokba, részvényekbe fektette, s a nagy nyereménnyel kecsegtető vállalatok csaknem egészen elvonták hivatása köréből, elhanyagolta gazdaságát, s midőn aztán halomra buktak a so- lidnál solidabb (?!) vállalatok: az odaveszett tőke s a pusztulásnak indult gazdaság romjai felett elégnek kijutott a része a kesergésből.« — Mai történetírásunkban Id. Mód Aladár i. m. 304—305. lap.

233 Uo. 277. lap.

2V‘ E feltétel bizonyítása, részletezése szinte felesleges. Elég csak egy pillantást vetni arra az óriási különbségre, mely az ipar és a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése, főleg termelőeszközeinek színvonala között tapasztalható. Sajnos azonban a marxizmus erre vonatkozó tanításainak említésre méltó rendszeres és összefoglaló feldolgozása hiányzik. Saját tanulmányom és adatgyűjtésem 1956-ban elpusztult, s így pillanatnyilag le kell mondjak e vázlat megfelelő irodalmi és adatszerű alátámasztásáról.

235 Az ország függő helyzetének hatását gazdasági fejlődésünkre tömören jellemzi Mód Aladár i. m. 269—270, 277. s a köv. lapokon.

2:10 Az a felismerés, hogy az ipar XIX. századi technikai fejlődése során, tehát még a kapitalizmusban kialakult, de már a szocializmusra való áttérést előkészítő nagyhatású és csak »kollektive üzemeltethető« termelőeszközeinek a mezőgazdaságban elsősorban a vízépítési létesítmények felelnek meg, Lenintől ered. Ld. Levél á kaukázusi Szovjet Köztársaságok (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, Da- gesztán és Hegyi Köztársaság) kommunistáihoz. »... igyekezzenek javítani a parasztok helyzetén, és kezdjenek nagyarányú villamosítási és öntözési munkálatokat. Leginkább az öntözésre van szükség, ez alakítja át majd legjobban a vidéket, új életre ébreszti, eltemeti a múltat, megszilárdítja a szocializmusra való átmenetet...« Moszkva, 1921. ápr. 14. Lenin. (Lenin, V. I.: Művei 32. köt. 1920. dec. — 1921. aug. Bp. 1953. 338—340. lap.) Más fordításban »Az öntözésre mindennél jobban szükség van, ez alakítja át leginkább a vidéket, új életre kelti azt, eltemeti a múltat, és biztosítja az átmenetet a szocializmusba.«

237 A vasútépítés szerepét az 1873-as válság elmélyítésében mező- gazdaságunk fejlődésének fékezésében ld. Földi Tamás i. m. 72. lap. — A vasutak állami támogatásának politikája miatt az egyenesadóból és a fogyasztási adóból származó jövedelmet az államnak 22, illetve 25" (>-kal kellett növelnie! — Matlekovits Sándor adatai: Magyarország államháztartásának története. 1. köt. 34—44. lap. Ezek az adók pedig elsősorban a dolgozókat, vagyis az »agrártársadalmon« belül a szegényparasztsá288