Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
Jegyzetek a felhasznált forrásokról és irodalomról
got terhelték: »Míg az Alföld ezer- és tízezerholdas urai a legjobb föld holdja után 0,5—1,5 koronával adóznak, ugyanazon faluban a kisbirtokos gyengébb földje után is 10—20 koronát fizet holdanként. A vasút a nagybirtok gabonáját szállítja a nyugati piacra, hiszen számba vehető feleslege csali annak van de a vasútépítés költségeit és kamatterheit ... majdnem egészében a parasztsággal fizettetik meg.« Mód Aladár i. m. 306. lap. 108 A mezőgazdaság szükségszerű lemaradását a kapitalizmusban, fejlődésének eltorzulását a marxizmus klasszikusai ismételten hangsúlyozták: »...a tőkés mezőgazdaság minden haladása nemcsak abban a művészetben haladás, hogyan kell a munkást, hanem egyszersmind abban is, hogyan kell a talajt megrabolni. Minden egyes lépés előre abban az irányban, hogy termelékenységét egy adott időszakban növeljék, egyszersmind lépés e termelékenység tartós forrásainak szétrombolása felé. (Kiemelés tőlem, K. Zs.) Mennél inkább támaszkodik valamely ország, például az Egyesült Államok, fejlődésében á nagyiparra, mint alapra, annál gyorsabb ez a rombolási folyamat. A tőkés termelés tehát csak úgy fejleszti a társadalmi termelőfolyamat technikáját és kombinációját, hogy közben ugyanakkor aláássa minden gazdaság forrását: a földet és a munkást.« (Marx kiemelése!) Marx: A tőke. 1. köt. Bp. 1947. 547. lap. — Vagy: ...»a kapitalista rendszer akadályozza az ésszerű földművelést, vagy más szóval az ésszerű földművelés nem fér össze a kapitalista rendszerrel« Uo. 3. köt. 1932. 143. lap. (Németül.) Ezeknek a megállapításoknak a legpregnánsabb példáit, igazolását az adott időszakban az Egyesült Államok mellett az osztrák ipartól függő Magyarország mezőgazdaságában láthatjuk. Sajnos, eddigi történetírásunk — aktuális politikai szempontoktól vezettetve — csak a kapitalista mezőgazdaság előbbi sajátságát, vagyis a dolgozó parasztsággal szembeni kizsákmányoló voltát vizsgálta. Pedig ez a jövő fejlődés szempontjáéból csak »kedvező« sajátság: a kapitalizmus így teremti meg a saját sírásóját. Második sajátsága azonban éppen a magasabb termelékenységű szocialista gazdaság megteremtésének egyik legfőbb akadályává válhat! Ennek fel nem ismerése, helyesebben kellő .feltárásának elmulasztása, eddigi történetírásunk egyik súlyos mulasztása. 239 Kiss Albert: Állattenyésztésünk belterjességének alakulása az elmúlt száz évben. = Stat. Szle. 1958. 1—2. sz. 1—33. lap. — Erdei Ferenc: A mezőgazdaság belterjessége. = Közg. Szle. 1958. 5. évf. 2. sz. 113—132. lap. 240 A két fogalom definícióját ld. Lenin: A szociáldemokrácia agrárprogramja az 1905—1907-es első orosz forradalomban. Bp. 1950. 29. lap. Az egész fejlődési folyamat ismertetését: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban c. művében. A magyar és az amerikai mezőgazdaság helyzetének párhuzamát ld. Glaser L. idézett gazdaságföldrajzi vázlatában is. 241 Az agrárválság megértéséhez sok adalékot nyújt, bár a kérdést kellő mezőgazdasági szakismeretek és nemzetközi összehasonlító adatok hiányában nem látja elég világosan: S. Sándor Pál: A XIX. századvégi agrárválság Magyarországon (Bp. 1955.) c. tanulmánya. 242 Mód Aladár i. m. 306—307. lap. 243 Babos—Mayer: Ármentesítések fejlődése c. i. m. 73. lap. 244 Ld. később a 156—157. és 162. lapon és annak jegyzeteiben is. 19 Vízhasznosítás ... — 6393 288
