Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

XVIII. Az öntözés iránti érdeklődés felébredése az 1863-as és az utána következő aszályos esztendők hatására. (Az öntözés természeti szükségessége)

ma, mint holnap. Mit használnak vasútaink, ha nincs teher, mit rajt odább szállíthatnánk, kezdeményezzük tehát teendőinket az alphánál, mi nem lehet más, mint közvagyonunk biztosítása az aszályosság ellenében.« Hangsúlyozza, hogy a vízrendezési mun­kálatok elindítói — élükön Széchenyivel ■— már eleve célul tűz­ték ki az öntözést, s sorra megcáfolja azokat a vádakat — ugyan­csak először rendszeresen és tudományos alapon —, melyek azt állítják, hogy a vízrendezés és a mocsárkiszárítás oka az Alföld »aszálypssá vált« klímájának. A saját tanulmányútjain és mások beszámolóiból megismert virágzó külföldi öntözéseket állítja szembe a »magyar Kánaán« nyomorúságos helyzetével, ahol átla­gosan minden 10. esztendőben az 1863-ashoz hasonló aszály és éhínség sújtja a népet. Hangsúlyozza, hogy az elődök munkáját nem kicsinyelni, hanem folytatni kell, s reméli, hogy erre a ki­egyezés után most már lehetőség nyílik. Megállapítja, hogy a terepviszonyok nagy területeken teszik lehetővé az öntözést, s ha vízkészletünk ezzel nem is áll arány­ban: »ha egészben mesterséges öntözéssel Alföldünk aszályosságá- nak elhárítását nem is érhetjük el, annak enyhítését nagymér­tékben eszközölni mindenesetre képesek leszünk.« Külön kiemeli a Tisza—Maros szögének, működési területének kedvező öntözési lehetőségeit: »miért éppen mi volnánk kárhoztatva, hogy aszály­csapta siralmas színezetű vidékünknek kulcsolt kezekkel szánandó szemlélői legyünk, midőn számunkra a Gondviselés folyamaink medreiben oly hatalmas eszközöket alkotott.« Képessy vízgazdálkodási jeladatainkat — illetve lehetősé­geinket — a következőkben foglalja össze: 1. Folyóink vízhozamának mintegy 1/10 részével 16 000 köb- láb/mp (kb. 500 m3/mp) vízzel — »mintegy 2 és 1/8 millió kh föl­det ... öntözhetünk.« 2. Vízszabályozásaink következtében összeszorult vizeink, illetve az árterület csökkenése miatt csökkent halállományunk pótlására halastavakat tölthetünk meg csatornáink vizével. Ez a talajjavítás, céljait is szolgálhatja. 3. Öntözőcsatornáink vizét alkalmas helyeken erőművek haj­tására is felhasználhatjuk. 4. »A csatornázás belhálózatával a közbenső közlekedést tete­mesen növelhetjük.« (Belvízlevezető hálózatunk legnagyobb hibája, hogy a zsilipek és hidak építésénél nem voltak tekintettel a kis­hajózás lehetőségeinek biztosítására.) 5. Az öntözést összekapcsolhatjuk a lecsapolással s új terüle­teket vonhatunk be a művelésbe. (Altalajöntözés.) 174

Next

/
Thumbnails
Contents