Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XVI. Ármentesítési és folyószabályozási munkálataink története
lyos időszak periodikus váltakozása) gyorsan és természetesen csak tökéletlenül lehessen elvégezni belőlük a legszükségesebbet. Ahogy az aszály idején leálltak az árvédelmi munkák, ugyanúgy az árvizes periódusok ismételten feledésbe süllyesztették a nagy gonddal kidolgozott öntözési terveket is: a kormányzat mérnökeink minden figyelmeztetése ellenére sem volt hajlandó levonni a szükséges következtetéseket abból ■ a történeti, tapasztalati tényből, hogy szélsőséges éghajlatú országunkban váltakozva követik egymást az aszályos és csapadékos időszakok, s ezért vízépítési berendezéseinkkel mindkét szélsőségre fel kell készülnünk. Eszerint kell méreteznünk — a gazdaságosság határain belül — árvédelmi töltéseinket, belvízlevezető hálózatunkat, s emiatt kell megkezdenünk a csapadék, illetve a folyóvizek visszatartására, víztárolók létesítésére, öntözőrendszerek berendezésére irányuló munkálatainkat. Az előrelátás hiánya, teryszerűtlenség, szűklátókörűség és felelőtlenség, ami a szabadversenyen alapuló kapitalizmus gazdasági és közéletének jellemző vonása, rányomta bélyegét a magyar vízimunkálatok történetére is. Ez mutatkozott meg az ármentesítés, folyószabályozás, belvízrendezés feladatainak vontatott, ismételten abbahagyott megoldásában, a vízhasznosítás elodázásában, s általában egész vízgazdálkodásunk elmaradottságában, fél— behagyottságában. * Ez azonban nem kisebbíti, hanem ellenkezőleg, fokozza annak a magyar vízimérnöki karnak érdemeit, mely e kedvezőtlen viszonyok közepette s annak ellenére is képes volt megbirkózni az általa nemzeti létérdekként felismert feladat megoldásával. A XIX. század második felének és a századfordulónak magyar vízimérnökei: Bodoki Lajos, Bogdánfy Ödön, Boros Frigyes, Herrich Károly, Katona Antal, Kolossváry Ödön, Kvassay Jenő, Péch Antal, Reitter Ferenc és a többiek, nem bizonyultak méltatlanoknak elődeikhez, a Vásárhelyiekhez, Huszár Mátyásokhoz és Beszédesekhez... A magyar ármentesítések és folyószabályozások ismertetésének befejezése előtt még egyszer rá kell mutatnom, hogy annak Vásárhelyi nevéhez fűződő módszene nemcsak a szabályozás modern elveinek felel meg, hanem úttörő szerepét, helyességét ma már a nemzetközi szakirodalom is elismeri. A Tisza-szabályozás tapasztalatait használták fel a Mississippi szabályozásánál is. Ugyanerre a megállapításra jutott — többek között — a már ii* 163
