Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XIV. A reformkor vízügyi programja és a Tisza-szabályozás terve. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál
ződő — gazdaságpolitikai programjának igen jelentős eredménye, talán egyik legnagyobb érdeme volt az, hogy felismerte a vízépítés-vízgazdálkodás szerepét az ország gazdasági fejlődésében. Így a vízépítés történetének kutatója szükségszerűen újra és újra szembe kerül a kor vezető gazdaságpolitikusa, Széchenyi István szerepének, jelentőségének, még ma is vitatott kérdésével, s adalékaival talán hozzájárulhat Széchenyi méltó történelmi helyének kijelöléséhez is. Kétségtelen ugyanis, hogy Széchenyinek a vízgazdálkodás terén kifejtett »műszaki« tevékenysége egész életművének az egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású eredménye. Nincs ugyan terünk annak a folyamatnak ismertetésére, amelyben tudatosodtak nála a kor, illetve a nemzet feladatai, de mégis ismét foglalkoznom kell gazdaságpolitikai programjával, mert csak ebben az összefüggésben érthető meg a víziutak fejlesztésére, vizeink szabályozására, főleg a Tisza-völgy rendezésére vonatkozó minden erőfeszítése: egész vízügyi programja.203 Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a reformkorban Széchenyi fellépése hozta mozgásba a nemzet életének szinte minden területén a bontakozó erőket. Széchenyi előtt a »politika« fogalma kimerült a nemesi vármegyék szűk látókörű s az önző rendi érdekeket szem előtt tartó politikai életében: önkormányzatában — befelé és a nemzeti érdekké előléptetett rendi kiváltságok védelmében — kifelé, szemben az idegen érdekeket képviselő udvarral. Végeredményben azonban mindkettő egyet jelentett: az ország feudális elmaradottságának állandósítását; gazdasági életünk egyetlen produktív tényezőjének, a jobbágyságnak kizsákmányolását, állati sorban való tartását; minden haladást szolgáló erő elfojtását; az élet mozdulatlanságának makacs védelmét. Ebből az elavult nemesi történelemszemléletben gyökerező tespedésből mozdította ki Széchenyi fellépése a nemzetet, ö lett a történelemnek az az eszköze, aki a korábban elszigetelt törekvéseket egyesítve, azokat történelemformáló gondolatrendszerré alakítva valóban a nemzet fejlődését befolyásoló tényezőkké, politikummá, tudta tenni. Gondolatrendszere két irányban szélesítette ki a politika hazai fogalmát: ő követelte először, hogy a politikai életbe a nem nemes tömegeket, a jobbágy parasztságot is be kell vonni, »az alkotmány paizsa alá« kell helyezni, —201 és ő állította először a gazdasági építő munka kérdéseit a politikai élet előterébe, ö volt az első igazi magyar gazdaságpolitikus, akinek eszméi 127
