Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XIV. A reformkor vízügyi programja és a Tisza-szabályozás terve. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál
Ebben az évben kapcsolódott be Vásárhelyi Pál is a Tisza- szabályozás előkészítésének munkájába. A hajózási akadályok megállapítása végett 1844. szept. és okt. hóban végig utazta a Tiszát, s tárgyalásokat folytatott az egyes megyék küldötteivel a szabályozás ügyében. Az 1844-es, majd az 1845-ös árvíz végleg tarthatatlanná tette a korábbi helyzetet. Az egyes megyék egymásután terjesztették a Helytartótanács elé egymásnak ellentmondó, csak a helyi érdekeket szem előtt tartó terveiket. Különösen heves vita alakult ki Bereg és Zemplén, illetve Szabolcs megyék között a kerecsen— komorói átmetszés körül. Ezt használta fel Széchenyi arra, hogy a Tisza egységes szabályozásának szükségességéről győzze meg az érdekelteket, s a Tisza-völgy egységes rendezése érdekében összefogja a korábban szétforgácsolt erőket. Maga a Helytartótanács sem térhetett ki többé — a közvélemény nyomása alatt — a tervek felülvizsgálása, illetve a Tisza- szabályozás kérdésének megoldása elől, ezért örömmel hárította át azt, a megoldást hasonlóképpen sürgető, de a feladatot is vállaló Széchenyire mint kormánybiztosra. A műszaki tervek elkészítésére pedig — nyilvánvalóan ugyancsak Széchenyi sugal- mazására — Vásárhelyi Pál kapott megbízást József nádortól. XIV. A reformkor vízügyi programja és a Tisza-szabályozás terve. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál Széchenyi és Vásárhelyi együttműködése az előbb említett megbízatásuk előtt már több mint másfél évtizedes múltra tekinthetett vissza. A magyar vízépítés történetének kiemelkedő fejezetét jelentő reformkori vízimunkálatok legjelentősebb eredményei ennek az együttműködésnek köszönhetők. Történelmünk kimagasló eseménye az 1848—1849-es szabadságharc fénye annyira elhomályosította a köztudatban az ezt előkészítő reformkor jelentőségét, hogy annak számos kérdése még ma is ismeretlen nemcsak a nagyközönség, de a történetkutatók előtt is. Nekünk azonban ma, a szocialista építőmunka idején, a harcos forradalmi hagyományok mellett a békés építés, a termelőerők fejlesztésének haladó hagyományait is fel kell tárnunk. Azt hiszem, minden szakmai elfogultság nélkül megállapítható, hogy az úgynevezett reformkor — Széchenyi nevéhez fü126
