Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XIV. A reformkor vízügyi programja és a Tisza-szabályozás terve. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál
A történelmi hűség és igazság kedvéért ismét rá kell mutatnom arra, hogy a térképezési munka eredményei, a felvételezés tökéletessége elsősorban a kor három legkiválóbb vízrajzi térképíró mérnökének: Huszár Mátyásnak, Lányi Sámuelnek és Vásárhelyi Pálnak közös érdeme. A Tisza-völgy felmérése több fázisban történt. 1840-ig túlnyomórészt csak a sík térképek készültek el. Ezután került előtérbe a szintezés, a szabályozáshoz szükséges magassági viszonyok megállapítása, s egyidejűleg megkezdték a vízsebesség és víztömegméréseket, a hossz- és keresztszelvények és vízemésztési szelvények felvételét. A Tisza hossz-szelvénye 1844-ben, több mint kétezer keresztszelvény pedig 1845-ig készült el. A Tisza árterületének kimutatását 1838 körül állították össze, mely szerint 854 község feküdt a legszélső árterületi határon belül, s az árvízzel időszakosan elöntött, vagy állandóan vízzel borított területek 2 776 678 holdra rúgtak. 1840-ben készült az a kimutatás, mely felsorolja azt a 85 várost és községet, melynek földrajzi szélességét és hosszúságát a munkálatok folyamán — a budai csillagda tornyára vonatkoztatva — meghatározták. Ezeknek az adatoknak a maiakkal való összehasonlítása azt mutatja, hogy az akkori kisebb pontosságú műszerek ellenére az eltérések jelentéktelenek.202 Közben megkezdődtek a szabályozási munkálatok is, bár ezekben eleinte a felmérés mérnökei nem igen vettek részt. Kezdetben a kisebb szabályozási munkákat az érdekeltek végeztették Vay Miklós mérnök, kir. biztos hatósága alatt, az Építési Igazgatóság, illetve Vásárhelyi ’Pál pedig felülvizsgálta és véleményezte azokat az elkészült térképek alapján. Szabolcs megye megbízása alapján készítette Beszédes 1842- ben az annak idején nagy port felvert kerecsen—komorói átmetszésének ' tervét is. A vízszabályozások érdekében folytatott »sajtó-propaganda« — melyet Vedres és Beszédes indított meg, és többek között Széchenyi folytatott a Társalkodóban 1834-ben megkezdett többéves cikksorozatával — ekkorra már éreztette hatását. Az érdekeltek, miután ismételten hiába sürgették a kormányt a munkálatok megkezdése ügyében (azzal utasították el őket, hogy ez majd a teljes felmérés után lehetséges), maguk fogtak hozzá, részben megyei közmunkával, részben társulati úton. Így 1844—45-ben már a Tisza-térképezés mérnökei is bekapcsolódtak a szabályozási tervek készítésébe. Ebből az időből a régi töltések felmérési térképei mellett számos lap maradt fenn, mely azok tovább fejlesztésének vagy új töltések építésének tervét tartalmazza. 125
