Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)

Dégen Imre: A szegedi árvíz — fordulópont a Tisza-völgy ármentesítésének történetében

elpusztulásunk legfőbb oka volt".

5 Ugyanis a Szeged—algyői öblözettől elkülönülő, kizárólag a Pallavicini hitbizomány területére kiterjedő percsorai öblözet hozzácsatolásával több kilométer új, nehezen kiépíthető és még nehezebben védhető töltésszakasz építésére kötelezték, az osztrák belügyminiszter rendeletével létrehozott kényszertársulást és Szeged városát. Ez ugyanakkor maga után vonta, hogy a Szegedet addig északról védő rövidebb sövényházi töltés erősítéséről lemondjanak. A töltésrendszer hibáit súlyosbította, hogy az árvíz bekövetkeztéig a Tiszán épített 107 átvágás közül mindössze 39 fejlődött ki olymértékben, hogy átvehette az anyameder szerepét. A legsúlyosabb helyzet éppen a csongrád—szegedi, és a Szeged alatti szakaszon volt, ahol a 11 átvágásból csupán egyetlen egy fejlődött ki. Legkezdetlegesebb állapotban éppen a Szeged alatti nagy átmetszés volt, amelynek kialakítása az árvíz levonulásának meggyorsításában a város szempontjából éppen a legfontosabb lett volna. Szeged város vezetői idejében felismerték a városra leselkedő veszély jeleit. Több ízben kérték a kormány támogatását a város árvédelmi bizton3. ábra. A város 6350 háza közül hatezer teljesen elpusztult (Az alsóvárosi templom és rombadölt környéke) 5. Nóvák J. 17. sz. i. m.