Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
3. A mezőgazdasági vízhasznosítások
—272 cm-t, és a Békésszentadrási Duzzasztónál nem volt átbukás; a vízkorlátozásra mégsem került sor mivel az utolsó pillanatban érkezett július végi eső megmentette a helyzetet. A második igen száraz év — bár nem annyira aszályos, mint 1968, 1974ben volt. Ebben az esztendőben öntöztek addig legtöbbet a Közép-Tiszavidéken: 77 394 ha-t. — Az időszak legcsapadékosabb éve viszont 1970 volt — a nagy tiszai árvíz esztendeje — amikoris az öntözött terület alig haladta meg a 26 000 ha-t. Az utóbbi 10—15 év alatt érdekes változás történt az öntözés időpontja és gyakorisága tekintetében is. Korábban az öntözések idejének megállapításánál a növények kritikus időpontját tekintették mérvadónak és az öntözést az adott növénykultúrák szerint változó „vízfelhasználási grafikon" alapján ütemezték. Később került előtérbe a talaj vízkészletének folyamatos utánpótlása. Ennek megfelelően az újabban épült esőztető fürtöknél már 60 mm-es öntözési normát és 18 napos öntözési fordulót vettek figyelembe és erre méretezték a nyomásközpontokat és a csőhálózatot. Hasonló megfontolások alapján kezd elterjedni az ún. „idényen kívüli" öntözés is: az öntözővíz jelentős részét nem a korábbi csúcsidőszakban, júliusban és augusztusban, hanem a megelőző és későbbi hónapokra arányosan elosztva szolgáltatják ki. Az öntözési időszak* kibővítésével az öntözés már márciusban, sőt februárban is megkezdődhet és október közepéig, végéig is elhúzódik. Az öntözési időszak megnyújtása jelentős terheket ró ugyan a vízügyi szolgálatra, mert a fenntartási munkákhoz rendelkezésre álló idő nagyon megrövidül, de ezt a kezdeményezést mégis támogatni kell, mert mind a kapacitás, mind a vízkészlet kihasználása szempontjából kedvező és gazdaságos. A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei kiviteli munkáinak II. üteme az V. ötéves terv folyamán, 1980-ra befejeződik. Megépül a hullámtéri duzzasztó, előáll a 89,00 m A. f. duzzasztasi szint és megépül a Nagykunsági Főcsatorna mindkét ága, valamint befejeződik az NK— III és J— III fürt átkapcsolása. 1140 Mindezzel természetesen a rendszer kiépítésének munkái még koránt sem fejeződtek be, hiszen a Nagykunsági öntözőrendszerben el kell végezni a még hátralevő átkapcsolásokat és meg kell építeni a főcsatornára kapcsolódó csatornákat is. A jászsági oldalon pedig hátra marad a Főcsatorna három ágának kiépítése a hozzá tartozó átkapcsolásokkal és fürtcsatornákkal együtt. Az V, ötéves tervben kezdődnek meg a Csongrádi Vízlépcső építésének előkészületei is. összefoglalva megállapítható, hogy a Közép-Tiszavidékre kiemelkedő szerep hárult hazánk öntözéses gazdálkodásának fejlesztésében. A felszabadulás óta tervszerűen megvalósított létesítmények megteremtették annak a fejlődésnek az alapját, amelynek során az ország egykor legaszálysújtottabb — és gyakran legszegényebb — vidéke a mezőgazdasági termelés egyik súlyponti területévé egyik legfontosabb bázisává válik. (41. ábra) Az öntözés célja és gazdaságossága hazánkban gyakran vitatott kérdés volt, mivel ennek megítélését az időjárás szélsőségei is befolyásolhatják. Még a szelesebb látókörű szemléletben is tapasztalhatók változások: az 1960-as évek elején pl. fő célnak az aszálykárok * Vízszolgáltatás szempontjából az „öntözési idényt" korábban április 15-től, szeptember 30-ig számították.
