Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
3. A mezőgazdasági vízhasznosítások
41. ábra. Magyarország öntözései 1974-ben megyénként csoportosítva (Összehasonlításul lásd az 1948. évi állapotokat bemutató 7. sz. ábrát a 21. lapon) elhárítását tekintették, utóbb a nagyobb terméshozamok eltérését kívánták az öntözéssel biztosítani, újabban pedig a termelés biztonsága, egyenletessége, került előtérbe, mint az öntözés célja. Tény, hogy hazánk a „feltételes öntözési zónába" tartozik, ami azt jelenti, hogy nálunk öntözés nélkül is lehet mezőgazdasági termelést folytatni. (Nem úgy, mint az ún. „feltétlen öntözési zónában": a sivatagi és félsivatagi területeken.) Sőt, nálunk vannak olyan évek is, amikor éppen a túlzott csapadék okoz nehézségeket és károkat a mezőgazdaságban. Ilyen körülmények között tehát az öntözés gazdaságossága, az öntözéssel elérhető termeléstöbblet (és a csökkentett terméskiesés) csak sok év átlagában határozható meg. Nyilvánvaló, hogy ez okozta az öntözés fejlesztésében eddig tapasztalt (a száraz és nedves időszakok szerint hullámzó) egyenetlenséget is. Azonban minél magasabb a termelés színvonala — úgy nő a termelés biztonságának a jelentősége, hiszen a termelési költségek vízhiányos évben ugyanúgy felmerülnek, mint a kedvező csapadék esetén. Mezőgazdasági termelésünk az utóbbi 5—10 évben korszakos fejlődésen ment keresztül és fejlődése ma is folytatódik. Felbecsülhetetlen jelentőségű tehát, hogy a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszerei távlatilag kereken 300 000 ha területen (a hatásterület 40%-án), a Csongrádi Vízlépcső öntözőrendszerei pedig további 180 000 ha területen teszik biztonságossá a termelést és szüntetik meg a Tisza völgyét annyiszor sújtó aszályok veszélyét . . . 3.2 A HALÁSZAT ÉS TÖGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSE 116120 A Közép-Tiszavidék egykor híres halászata-tógazdálkodása az 1950-es években indult ismét lassú fejlődésnek. 1952—1957 között 15 helyen 432 ha halastó épült. A tógazdálkodás fejlődését az állam jelentős támogatása segítette: a halastavak nagy részben vissza nem fizetendő állami támogatásból valósultak meg.
