Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

3. A mezőgazdasági vízhasznosítások

Az átkapcsolási munkákra, amelyeknek a zömét 1970—1973 között kellett elvégezni, a IV. ötéves terv 200 millió Ft-ot biztosított. A rövid idő alatt végrehajtott építés rendkívüli szervezettséget és előrelátást kívánt mind a tervezőktől és beruházóktól, mind a kivitelezőktől, hiszen a vízszolgáltatás zavartalanságát az építés alatt is biztosítani kellett, ami sok esetben csak provizóriumok alkalmazásával volt megoldható. A Vízlépcsőhöz kapcsolódó vízhasznosítási munkák másik csoportja az új fürtök, főleg a korszerű esőztető öntözőfürtök építése. A Közép-Tiszavidék legjobb adottságú területét — Mezőhék—Tiszaföldvár térségét — ellátó NK—X öntözőfürt megépítése a terv módosításával vált lehetővé: előbbre hozták az NK—2 Főcsatorna alsó 13 km-es szakaszának építését és azt a Hármas-Körösből történő ideiglenes úszós vízkivétellel állították üzembe. (37—38. ábra) Az 1960-as évek második felében tovább nőtt az esőszerű öntözés aránya. A hordozható vezetékeket használó telepek mellett előtérbe kerültek a felszín alatti nyomócsővel és nyomásközponttal ellátott automatikus üzemű, tehát kevés munkaerőt igénylő, többszáz, vagy többezer hektárra terjedő esőztető öntözőfürtök. Az elsőket az egyes üzemek még kisebb kiterjedésben és saját erőből valósították meg. (A Közép-Tiszavidéken pl. a Törökszentmiklósi Aranykalász MgTSz épített már az 1960-as évek közepén egy ilyen 38. ábra. Az NK—2 Főcsatorna ideiglenes vízkivétele