Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

3. A mezőgazdasági vízhasznosítások

hanem a megfelelő ösztönzők alkalmazásán túl, széles körű felvilágosító, sőt agitációs és propaganda tevékenységet is kíván. Ebben a szellemben hozott határozatot 1960. februárjában az MSZMP Szolnok Megyei Pártbizottsága és a Megyei Tanács VB az öntözés fejlesztéséről: célul tűzve ki, hogy az 1960. évi öntözött területet az előző évinek 1,5— 2-szeresére emelje. így vált az öntözés és az öntözés fejlesztése, mint területünk gazdasági fejlődésének egyik kulcskérdése, a megye egyik központi feladatává -— sőt széles körű tömegmozgalommá.

109 Az öntözésfejlesztési célkitűzések megvalósítását segítette az öntözési módok fejlődése is. 1959-ben kezdődött meg területünkön is a hordozható berendezések felhasználásával való esőszerű öntözés elterjedése, bár alkalmazására ekkor még csak az öntözésre berendezett területek 4%-án kerüit sor. Ebben az időben nagyobb szerepe volt még az egyszerűbb és olcsóbb felületi öntözőberendezések, az ún. „egynyaras" öntözések létesítésének. 1960-ban pl. még az ilyen egynyaras öntözés képviselte az összes öntözések 20%-át (6400 ha-t).

110 Ezt az átmeneti szakaszt a felületi öntözési módok — az árasztó, sávos és barázdás öntözés — túlsúlya mellett, (ami azt jelentette, hogy az öntözőtelepek zöme továbbra is a mélyebben fekvő, sík és kötött talajú területekre korlátozódott) már a szántóföldi öntözés 34. ábra. Az öntözés struktúraváltozásai: új kultúrák öntözésének térhódítása. Kukorica barázdás öntözése