Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

3. A mezőgazdasági vízhasznosítások

fellendülése is jellemezte. A rizstermelés fokozatosan háttérbe szorult és az így felszabaduló vízmennyiséget nagyobb szántóföldi területek öntözésére lehetett hasznosítani, mégpedig egy rendkívül kritikus időszakban: egy olyan aszályos periódusban, amely az újjászervezett termelőszövetkezetek működésének első éveiben lépett fel. így a szántóföldi öntözés fellendülése jelentős tényezővé vált területünk termelőszövetkezeteinek megszilárdításában is. 1959—1964 között az esőszerü öntözés aránya az öntözésre berendezett területek 4%-áról — 47%-ra nőtt. Ezzel egyidejűleg bővült az öntözött kultúrák választéka (cukorrépa, lucerna, kukorica és gabonafélék) és javult az öntözővizet legjobban megháláló növényfajták termelésének aránya is. A stabilizációt követő fejlesztés eredményeként a Közép-Tiszavidék öntözésre berendezett területe 1962-ben meghaladta a kerek 60 000 ha-t (a 100 000 kh-t) és a mezőgazdaság vízigényének növekedése a terület, illetőleg az egész Tiszavölgy, vízkészletének kimerülésére vezetett. A rendelkezésre álló vízkészlet tarozással való megnövelése nélkül az öntözésre berendezett terület további kiterjesztésére már nem lehetett gondolni. Az 1960—1962 között kidolgozott Vízgazdálkodási Keretterv már számolt ezzel a követelménnyel és javasolta a Tisza-csatornázás következő létesítményének a Kiskörei (Tisza II.) Vízlépcsőnek, valamint segítségével kialakítható tározónak és öntözőrendszereknek a megépítését is. Az 1965-ben jóváhagyott keretterv alapján azután a Gazdasági Bizottság még ez évben ha! I 35. ábra. Az öntözés struktúraváltozásai: új, korszerű öntözési módok terjedése. Burgonya esőszerü öntözése