Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

3. A mezőgazdasági vízhasznosítások

nem volt alkalmas rizstermelésre. Ezért az örvényi vízkivétel ill. a tiszafüredi főcsatorna vizét, a korszerűen berendezett területen átvezetve, a szomszédos belvízcsatornákba adták le, hogy azokból biztosítsák a csatornák mentén létesített új rizstelepek elárasztását. (Karcagi II. és Villogó belvízcsatorna.) Az öntözések fejlesztése természetesen új vízkivételek — részben provizóriumok —. öntözőművek egész sorának építését tette szükségessé, de az öntözések célja és megoldása az ismertetett példát követte. Már az első 3 év&s terv során (1947—1949) sok vízkivétel és öntözőmü épült területünkön.

97-99 A gyors fejlesztést nagyrészt a vízkivételeknél bevezetett jelentős műszaki újítás: az úszóműves szivattyútelepek alkalmazása tette lehetővé. Az első ilyen (MÁVAG—Gorup-rendszerű) úszóműves szivattyútelepeket 1948-ban Tiszabőn és 1949-ben a milléri és kiskörei öntözőtelepen állították üzembe. Az öntözések közös jellemzője volt azonban, hogy — a kis befektetéssel elérhető mielőbbi eredmények érdekében — a meglevő belvízcsatornákat használták fel az öntözővíz szállítására és szétosztására, továbbá a korábban rosszul hasznosított, vagy hasznosíthatatlan mélyfekvésű, kötött talajú területeket rendezték be rizstermelésre, melyek amíg ki nem merültek és talajszerkezetük le nem romlott stb. — bőséges termést adtak. (A beruházás így szinte csak a — legegyszerűbb — tereprendezésből és a vízkivétel biztosításából állott.) 32. ábra. A Kötelki öntözőrendszer úszómüves vízkivétele