Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

3. A mezőgazdasági vízhasznosítások

egyértelműen indokolható természetföldrajzi okokból — a Közép-Tiszavidékre koncentrálódott. (Lásd a 7. ábrát). E súlypontváltozást az alábbi táblázat jól szemlélteti:

98 24. sz. táblázat Öntözéseink területi megoszlásának változása (1934—1948) 1934 1940 1945 1947 1948 Dunántúl 68,1% nincs adat 30,0% 22,0% Alföld 31,9% nincs adat 70,0% 78,0% Közép-Tiszavidék nincs adat nincs adat nincs adat 40,0% Az öntözésfejlesztés műszaki problémáira, színvonalára, a legjellemzőbb talán a Tiszafüredi öntözőrendszer helyzete. Ez, mint az ország első korszerű, sőt nemzetközi színvonalú vízkivételes öntözőrendszere (jelentős részben burkolt csatornahálózattal), már 1945 előtt megépült, kereken 20 000 kh (11 600 ha) terület öntözésére. A gyakorlatban azonban ennek csak alig 1/10 részén, 1 200 ha-on, folyt kísérleti jellegű, főleg szántóföldi öntözés. Ennek közvetlen oka (a háborús munkaerő- és tőkehiány mellett) az volt, hogy a belvízlevezető hálózat nemcsak az öntözés csurgalékvizével megnövelt vízmennyiséget, de még az 1940-es évek rendkívüli belvizeit sem tudta levezetni. A hálózat fejlesztése pedig (az említett nehézségek miatt) akkor megoldhatatlan volt. 1945 után a népélelmezési feladatok és a világpiaci árak stb. miatt a rizstermelés fejlesztésének szükségessége került előtérbe, a Tiszafüredi rendszer talajainak zöme pedig 31. ábra. A „szomjas föld". Jellegzetesen repedezett kötött talaj — aszálykor