Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
2. A „Tiszavölgy rendezésének" befejező szakasza
A Kiskörei Tározó töltései és a Jászsági és Nagykunsági Főcsatorna mellett épített szivárgó csatornák — összeköttetésben a területi belvízcsatornákkal — az összegyűjtött vizeket egy-egy szivattyútelephez szállítják. Megépítésük tehát a fajlagos csatornasűrűség növelését is jelenti. Az elmondottakból kitűnik, hogy az elmúlt évszázad folyamán kiépült belvízvédelmi rendszerek vízlevezető kapacitását a következő 10—15 évben jelentősen tovább kell fejleszteni. A 22. sz. kimutatásban összefoglaltuk az öntözésfejlesztéssel legjobban összefonódott belvízrendszerek 1960. évi, a TVK által javasolt, valamint az újabb fejlesztési tervben előirányzott fajlagos vízszállítás értékeit. Az utóbbi nagyobb értékeit az indokolja, hogy a fejlesztésnél a 12 napos levezetési időt kell irányadónak venni. A kimutatásban szereplő fejlesztések főműveinek egy része a Kiskörei Vízlépcső építésének I. ütemében már megvalósult, más részének építése, a II. ütemben, most folyik. Már üzemel az új kanyari, kiskörei, sarudi, tiszaszőllősi és abádszalóki szivattyútelep és jelenleg korszerűsítik a sajfoki, milléri és a taskonyi szivattyútelepet. Az eddigi munkák eredményeképpen — az 1975. dec. 31-i állapotot tükröző kimutatások szerint —• a 44 stabil szivattyútelep átemelőképessége 90,06 m 3 /s, a 30 félstabil szivattyútelepé pedig 22,9 m 3 /s, vagyis a teljes szivattyúkapacitás összesen 112,96 m 3 /s. Ez a 6330,8 km 2 vízgyűjtő viszonylatában 17,85 l/s-km 2 fajlagos vízszállításnak felel meg. 93 összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy belvízrendszereink fejlesztése napjainknak is egyik fő feladatát jelenti. Megállás nincs, a korszerűsítés igénye folyamatos: a technika és a mezőgazdaság fejlődése újabb és újabb feladatokat tűz ki az elméleti kutatások és a gyakorlat elé egyaránt.
