Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása

a megsemmisült hidak, átereszek újjáépítése, a védelmi eszközök, felszerelések és a belvízszivattyúk üzemanyagának biztosítása, a gátőrházak, szertárak újjáépítése és felszerelése, a megsemmisült telefonhálózat újjáépítése, a szükséges műszerek és mérőeszközök beszerzése, legfőképpen pedig a széthullott társulati szervezet újjászervezése és az 1942/1943-ban megkezdett belvízlevezető hálózat fejlesztés, szivattyútelep bővítés, illetve új telepek építésének folytatása. Az egyes társulatok természetesen az adottságaiknak és érdekeiknek megfelelő fontossági sorrendben, a rendelkezésükre álló munkaerő és építőanyag adta lehetőségek, de legfőképpen a pénzügyi fedezet keretein belül láttak munkához.

18—19 Első lépésként azonban, szükségszerűen, mindenütt a kevésbé anyagigényes töltésjavítási földmunkák befejezésére került sor, miközben, ezzel egyidejűleg, eltávolították a vizek folyását még akadályozó roncsokat is. A következő lépés a műtárgyak (szivattyútelepek, zsilipek stb.) sérüléseinek javítása volt, de a gyári javítást kívánó gépi berendezések felújítására általában csak az ipari termelés megindulásával kerülhetett sor. Több szivattyútelep sérüléseit a társulatok szakemberei maguk javították ki (pl, a mirháiét); volt ahol ideiglenes megoldásokra kényszerültek (pl. az 194ó-os szivattyúzási idényre a Hányi ér torkolatából irányítottak 2 db Kienitz-szivattyút Millerre, Sajtokon pedig a megmaradt 10 m-es kéménycsonkba gőzinjektort szereltek, a kellő huzat érdekében). A legnagyobb nehézségeket a lebombázott szivattyútelepek gépi berendezéseinek javítása ill. felújítása okozta (Miller, Taskony, Sajfok, Sándorok stb.). Nagy szerencse volt, hogy a villogói, gástyási, érfűi, halásztelki és dobai szivattyútelepek számára még 1944-ben leszállított gépi berendezések elkerülték a háború pusztításait. A tervszerű és gyors munka eredményeként 1946 végére pl. a mi

fieri szivattyútelep készültsége már 50%-os, a sajfokié pedig 75%-os volt. Mindkettő gépi berendezésének helyreállítása a szolnoki MÁV-műhely szakembereinek segítségével történt. A helyreállítási munkákról adott első összefoglaló jelentés szerint — 1947. július 31-én „a tagtársulatok felkészültsége elérte a békebeli felkészültségnek 70%-át.. ."

19 Ennek köszönhető, hogy az időszak egyetlen nagyobb belvize alkalmával, 1947 tavaszán, amikor a Középtiszai Ármentesítő Társulat területén 11 200 ha, a Heves—Szolnok—Jászvidéki Társulat területén 9800 ha került víz alá, a helyreállított szivattyútelepek már tervszerűen el tudták végezni a szükséges víztelenítéseket. A társulatok és általában az egész vízügyi szolgálat 1945—1948 közötti újjáépítési tevékenysége körülményeinek, hátterének jelzéseként utalnunk kell arra, hogy az ország újjáépítése egybefonódott annak teljes gazdasági és társadalmi átalakításával, újjászervezésével: a közlekedés, hírközlés, energiaellátás stb. újjáépítésével párhuzamosan már 1945 elején (területünkön már márciusban) végrehajtották a földosztást, 1946 folyamán pedig államosították a bankokat, a bányákat, majd a nehézipart is. És bár a lerombolt és kirabolt ország termelőerőinek — minden külső segítség nélkül, a dolgozó nép áldozatos munkájával megvalósított —• újjászervezését átmenetileg (1945 október és 1946 július között) egy soha nem látott méretű infláció kísérte, népünk 1945—-1943 között nemcsak a háborús pusztítások