Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása
nyomait takarította el, hanem megteremtette egy új társadalmi és gazdasági rend alapjait, a szocialista tervgazdálkodás bevezetésének feltételeit is. 20 Ezeknek az általános eseményeknek és eredményeknek a kereteibe illeszkedik be — az ország gazdasági életének, fejlődésének egyéb mozzanataihoz hasonlóan — a vízügyi-vízgazdálkodási tevékenység fejlődése is. A társulatok és a vízügyi szervek újjáépítési munkáját, mint általában, területünkön is az újjáépítés általános hősi lendülete jellemezte. Mindenki természetesnek tartotta, hogy a valóban közérdekű munkálatok elvégzéséhez az érintett települések kirendelt közmunkaereje biztosítsa a szükséges munkaerőt. Később a költségeket az ártéri járulékokból, majd a Földművelésügyi Minisztérium ártéri-járulék előlegeiből fedezték. Amikor pedig a pénzromlás folytán ezek a források elapadtak a társulatok a legkülönbözőbb módon pl. részes fakitermeléssel, tüzifaeladással is biztosították a legszükségesebb munkálatok elvégzését. Az 1946 aug. 1-i stabilizáció, a forint bevezetése, mint minden téren, a vízügy számára is megnyitotta a tervszerű munka lehetőségeit. Az 1946/1947. évi állami költségvetés vízügyi előirányzata 24 086 000 Ft volt. Ennek keretében 1946-ban rendkívüli kiadások címén „az árvízvédelmi és belvízlevezető művek legégetőbb hiányainak pótlására", valamint közérdekű lecsapolásokra és a kisvízi hajózó út kitűzésére együttesen 2 816 000 Ft-ot irányoztak elő. Az „Öntözési Alap" céljaira, vagyis az öntözéses gazdálkodás fejlesztését szolgáló beruházásokra (az 1937: XX. t. c. alapján) pedig 3 800 000 Ft állt rendelkezésre. Elsősorban az utóbbinak köszönhető, hogy már az első tervidőszakban döntő fordulat következett be területünk vízügyi-vízgazdálkodási fejlődésében. A társulatok és a vízügyi hivatalok 1946-tól főleg az ismertetett keretek íelhasználásával végezték munkájukat: ez tette lehetővé, hogy tervszerűen ütemezve valósíthassák meg helyreállítási és fejlesztési célkitűzéseiket. 18 A változó körülményeknek és feladatoknak megfelelően természetesen a társulatok maguk (működési körük, szervezetük stb.) is változtak és fejlődtek. Jelentős volt e tekintetben az FM 95 413/1946. sz. rendelete, mely a társulatok feladatkörét hangsúlyozottan kiterjesztette a mezőgazdasági és ipari vízhasznosítási feladatok megoldásában való közreműködésre is. Mégpedig elsősorban az öntözésre — beleértve a béröntözést, részes öntözést is — a halastavak létesítésére, vízinövények termelésére és feldolgozására stb. A szocialista tervgazdálkodás és a korszerű vízrendezési szemlélet követelményeinek megfelelően került sor az összefüggő nagyobb vízgyűjtő területek kisebb társulatainak egyesítésére: területünkön a Kelet-Cserhátaljai Vízitársulat (1946) és a Zagyva—Tárna Vízrendező Társulat (1947) megalakulására.* (Az előbbi a Gerje-Perje, valamint a Szolnok—Zagyvarékas—Újszászi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat és a Tápióvölgyi Lecsapoló Társulat egyesülésével, az utóbbi pedig a Zagyvavölgyi érdekeltség, az Alsó-Tarnavölgyi Vízitársulat és a Székeséri Vízitársulat összevonásával jött létre.) Az utóbbival kapcsolatban említést érdemel, hogy a Zagyvaszabályozási Építési Kirendeltség már 1946-ban, mintegy 550 000 Ft költséggel, 92 000 m 3 kézi és gépi földmozgósítással jelentős mederrendezési munkát végzett. Az 1947—1949. évi első hároméves tervidőszak egy viszonylag szárazabb periódussal esett egybe s ez kedvező körülményeket biztosított a Közép* Az előzményeket I. a 2. köt. 95—97. lapjára.
