Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása
A kárösszegben az árvédelmi töltések, műtárgyak, szivattyútelepek, csatornák és a telefonhálózat kárai, a vízi- és a szárazföldi járművek, motorok, gépi berendezések, műszerek, szerszámok, irodai berendezések, iratok stb. károsodásai, általában a szervezet vagyonában keletkezett hiányok és rongálódások értékei szerepelnek. (A vagyonértéket és a kárösszegeket természetesen csak becsléssel lehetett megállapítani s ezeket ezért csak tájékoztató jellegűnek tekinthetjük, arányaikban azonban reális értékelési alapot szolgáltatnak.) Az 1945. januárjában újjászervezett megyei közigazgatás, mint minden területen, vízügyi vonalon is biztosította a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleteinek végrehajtását és — tekintettel az ehhez fűződő rendkívüli helyi érdekekre — legfőképpen az ár- és belvízvédekezésre vonatkozó rendelkezések érvényesítését. Az ideiglenes főispán — Szolnok megyében éppúgy, mint másutt — a társulatok számára közmunkaerőt rendelt ki az érdekelt községekből a gátak helyreállításához a Földművelésügyi Miniszter 31 000/1945. sz. rendelete alapján megalakította a vármegyei árvédelmi bizottságot és segítette a társulatokat a községi árvédelmi albizottságok megszervezésében. Ugyanakkor a 30 170/1945. FM. sz. rendelet alapján utasította az adóhivatalokat, hogy a befizetett adókból esedékes ártéri járulékokat haladéktalanul bocsássák a társulatok rendelkezésére. Említést érdemel itt, hogy egyes községek — mint pi. Jászkisér és Jászladány — már ezt megelőzően is (1944. dec. 13-án) „önként" fizettek ártéri járulékot. A hivatkozott rendelet megjelenése után pedig a Középtiszai Ármentesítő Társulat részére már 1945. febr. 15-ig 51 511 pengőt, a Heves—Szolnok—Jászvidéki Ármentesítő Társulat részére pedig 1945. márc. 7-én (Jászapátiból) 10 000 pengőt utaltak át. 13 — 15 Általában megállapítható, hogy a megyei és helyi közigazgatás — a társulatok jelentései és igénylései alapján — a nehéz körülmények között is a lehetőségekhez képest mindenben támogatta az ár- és belvízvédekezés munkáját és érdekeit, de nagy szerepe volt az erőfeszítések sikerében a szolnoki városi katonai parancsnokság messzemenő segítségének is. 1.4 AZ ÁR- ÉS BELVÍZVÉDELMI MÜVEK HELYREÁLLÍTÁSA 1945—1948 KÖZÖTT. AZ ÚJJÁÉPÍTÉS — ÉS A TERVGAZDÁLKODÁS KEZDETEI A töltések ideiglenes helyreállításával elhárított áprilisi árvíz levonulása és az ország teljes területének felszabadulása után, 1945 második negyedében, a középtiszai társulatok már viszonylag békés körülmények között kezdhettek hozzá a tervszerű és szervezett munkához. A feladatok óriásiak voltak. Nem csupán a védművek jelentős részének újjáépítésére, hanem — valójában — az egész ár- és belvízvédelem teljes újjászervezésére volt szükség, hogy az ekkor éppen kereken 100 éves szervezet elláthassa feladatait.* A teendőket, mégpedig sürgős teendőket, az egykorú helyzetfelmérések alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze: az árvédelmi töltések, a sérült műtárgyak és gépi berendezések helyreállítása, a vizek folyását akadályozó roncsok és romok eltávolítása (folyókból, vízfolyásokból, csatornákból stb.), * 1945—1946-ban senki nem gondolhatott a társulatok 100 éves jubileumáról való megemlékezésre, •erre csak később, 1948-ban általánosan megünnepelt centenárium keretében került sor.
