Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
6. Összefoglalás (Tanulságok és feladatok)
Összefoglalás (Tanulságok — és feladatok) A Közép-Tiszavidék életében a vizek mindenkor meghatározó szerepet játszottak. Érthető tehát, hogy a vízügyi tevékenység egyik súlyponti területe lett — és különösen azzá vált az utóbbi három évtized folyamán. A terület vízügyi múltja, az általános történeti fejlődés objektív dialektikája alapján, — és a vízügyek történetének megfelelően is —, három élesen elhatárolható korszakra tagolódik: — (I.) az első, a feudális kor, az ősi vízhasználatokkal jellemezhető, — (II.) a második korszak a vízi munkálatok, pontosabban: a rendszeres szabályozások évszázados korszaka, míg — (III.) az utolsó harminc év a korszerű, komplex, szocialista víz/készlet/gazdálkodás kialakulásának az időszaka. A társadalmi-gazdasági fejlődés — dialektikus ellentétekben mozgó, egymást követőváltó — feudális, kapitalista és szocialista korszakának a vízügyi tevékenység (a vízügyek) történetében: a vízhasználatok — vízépítés-vízszabályozás — és a víz(készlet)gazdálkodás nem kevésbé éles ellentétekben mozgó korszakváltása, ökológiai szempontból pedig: az ártéri gazdálkodás — szárazgazdálkodás •— és az öntözéses gazdálkodás (egyelőre még csak kibontakozóban levő) ökoszisztéma-váltása felel meg. 164 E három korszak természetesen csak együttesen, egyetlen nagyobb egységként vizsgálva, és a legkülönbözőbb vonatkozások tekintetbevételével (legalábbis a fentemlített háromoldalú megközelítéssel) tárja fel a fejlődés valóságos belső összefüggéseit, teljes dialektikáját. Tanulmányunk célja, hogy egy szűkebb de jellegzetes tájegység vízügyi múltjának bemutatása mellett, ennek konkrét adalékai alapján és az újabb felismerések fényében megkísérelje újra megfogalmazni a vízügyek általános fejlődéstörvényeit, feltárni belső dialektikáját. Meg kívánjuk mutatni tehát a vízügyek fejlődésének társadalmi-gazdasági meghatározottságát — és kölcsönhatásait: a víznek, ill. vízgazdálkodásnak növekvő szerepét nemcsak a társadalom, hanem a természet életében is: hatását a termelés alapjait jelentő természeti adottságokra, a tájrendszerre (ökoszisztémára). A felmerülő újabb problémák és feladatok gyakran helyezik új megvilágításba a korábbi történelmi fejlődés egyes kérdéseit is: kiemelnek eddig is több-kevésbé ismert, de tényleges jelentőségükben fel nem mért mozzanatokat. Remélhető tehát, hogy — fordítva — a múlt teljesebb feltárása is (pl. a tájrendszerváltások tényének rekonstruálásával és általában a korábban már hasznosított, tehát elvileg — ,, mutatis mutandis" — ma is hasznosítható adottságok, lehetőségek és tapasztalatok megismerésével) segítheti a jelen fejlődés jobb megértését, a felmerülő feladatok körültekintőbb, tehát reálisabb értékelését, s ezen keresztül, azok megoldását, a jövő alakítását is.
