Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

4. A társulatok szerepe a vízszabályozásokban

4. A társulatok szerepe a vízszabályozásokban A Közép-Tiszavidék ármentesítésének és vízrendezésének bemutatása nem lenne teljes a munkálatokat kezdeményező, szervező és annak terheit viselő vízitársulatok tevékenységének, eredményes és áldozatos munkájának, küzdelmes helytállásának ismertetése — és elismerése nélkül. A „társulat", mint a vízimunkálatok szervezeti formája, a reformkor alkotása volt, s Széchenyi István tette a nagy feladat megoldására alkalmas eszközzé. A társulatok az önkényuralom kezdeti nehézségei, dezorganizációja, sőt anarchiája után, az 1870-es évek megpróbáltatásainak időszakában, hamarosan magukra találtak és a Tiszavölgyi Társulat újjászervezésével (1878) ismét biztosították szervezeti egységüket és akcióképességüket. A reformkori hagyományokhoz való visszatérés tette képessé őket arra, hogy megbirkózzanak a nehézségekkel s teljesítsék — túlzás nélkül mondhatjuk: — történelmi feladatukat. A „Tisza-szabályozás" hatalmas és komplex munkájának terheit ugyanis nagyobb részben a társulatok viselték — vagyis a Tiszavölgy népe. Sehol ilyen nagyarányú munkát nem végeztek az állam csekélyebb megterhelésével, mint nálunk. Igen jól jellemzik ezt az alábbi — Korbély József által közölt — adatok: Míg a Tiszavölgy rendezésének első, védekező szakaszában (1867— 1914 között) a társulatok az ármentesítésre és belvízrendezésre — pengő értékre átszámítva — 318 402 828 pengőt áldoztak, az állam kiadása ugyanezen időben ennek alig a fele, 135 92Ó455 pengő volt.

120 (Ezek az arányok, néhány, már-már az ésszerűtlenség határait súrolóan, rendkívül költséges átmetszés (Dinnyéshát, Kötelek, Szolnok stb.) miatt a Közép-Tiszán némileg módosultak ugyan az állami munkálatok ,,javára", de területünkre is jellemzőnek tekinthetők.) A vízszabályozások történetét tárgyaló fejezetek részletesen ismertették a társulatok által — igen nehéz körülmények között — végzett ármentesitö és árvédelmi munkálatokat, valamint a káros vizek eltávolítására irányuló erőfeszítéseket is. Ennek alapján megállapítható, hogy a Közép-Tiszavidék társulatai éppen olyan jelentős — sőt helyenként és időnként még nehezebb — szerepet vállaltak a vízszabályozások végrehajtásában, mint a Tiszavölgy társulatai általában. A közös erőfeszítések: az ármentesítés és a belvízrendezés tették lehetővé a mezőgazdaság korszerű fejlődését. A mentesített területeken biztonságosabbá vált az élet, az egykor mocsaras, vagy vízjárta területeken megindult a termelés, növekedett a szántóterület. A meglevő települések megerősödtek a lakatlan területek benépesedtek, s számos egykori tanya vagy major virágzó községgé fejlődött. Az ármentesített területeken közutak, vasutak épültek. Többek között a Szolnok—Debreceni vonal, amelyet korábban, ép-