Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
4. A társulatok szerepe a vízszabályozásokban
pen a terület vízviszonyai miatt, megvalósíthatatlannak tartottak.* Ennek nyomán fellendült a kereskedelem s megindult az ipari fejlődés is. Az egész Tiszavölgyben megszűnt a malária, a régi idők veszedelmes váltóláza. A Széchenyi által kialakított társulati forma, mint sajátosan magyar alkotás a külföld elismerését is kivívta; 121 működését éppúgy elismerés kísérte mint ahogy a munka eredményeit is számon tartották: „Ez a nagyszabású munka nem marad el — mondta a francia Cuënot a Tisza-szabályozásról 122 — sem fontosság, sem az elért eredmények tekintetében a Pó-völgy ármentesítése mögött. Az a terjedelmes síkság, amelynek közepén a Tisza folyik, azelőtt mocsaras terület volt; ma különlegesen termékeny és gazdag földdé vált, amely Európa éléstárának egyike. A szántóföldi termelés tekintélyes mértékben növekedett; a mentesített területet tanyák, falvak és városok borítják, vasútvonalak szelik át és gyarapodó népesség lakja. „Az eredmények igazolják a munkálatokat és a hozott áldozatok bőségesen megtérültek." Ilyen értelemben ismertette és méltatta Sajó Elemér is, 1931. évi Emlékiratában, a társulatok szerepét, megállapítva, hogy „hazánkban a nagy folyószabályozási, ármentesitö és belvízrendező munkálatok végrehajtásában a legszerencsésebb módon alakult ki az állami és társadalmi tevékenységnek az egymáshoz való viszonya, összhangja és egyensúlya".** Ezért hangsúlyozta, hogy a „nagy társadalmi erők munkábaállítását", mozgósítását biztosító társulati tevékenységre a jövőben is építeni kell. 123 A középtiszavidéki társulatok kétirányú — ármentesitö és belvízrendező — tevékenységére vonatkozó legfontosabb adatokat a Tisza—Dunavölgyi Társulat Központi Bizottsága által közzétett hivatalos adatok alapján az alábbi táblázatokban foglaljuk össze.*** 124 A két táblázat adatsorai — a többszörös átszámítás „hibaforrásai", megközelítő jellege ellenére is — jól érzékeltetik (egyenként és összesen is) a társulatok ármentesitö és belvízrendező munkálatainak méreteit és az értük hozott anyagi áldozatok nagyságát is. Elsősorban az összesítő adatok érdemelnek figyelmet: a 360 000 ha társulati ártérből 262 000 ha szorult egyúttal belvízrendezésre is. (Az 1. Heves—Szolnok—Jászvidéki Ármentesitö Társulat esetében pedig a két terület lényegében azonos.) Míg az ármentesítés átlagos költsége 128,50 P/ha volt, a belvízrendezés, a társulati tevékenység súlyponteltolódásának megfelelően egyre növekvő aránnyal, 52,30 P/ha-ba került. Feltűnő, hogy a később alakult társulatok töltésépítéseinek fajlagos költsége erősen megnőtt, mégpedig több okból is: egyrészt a mentesített területek és a töltésvonalak aránya itt kedvezőtlenebb volt, másrészt pedig a munkaerő is drágult (a pénz értéke pedig romlott). Ezért kerültek pl. a (8). Szolnok—Zagyvarékas—Újszászi Ármentesitö Társulat szerény méretű Zagyva-töltései háromszor annyiba, mint a legrégebbi (1.) Heves—Szolnok—Jászvidéki Társulat hatalmas Tisza jobb parti gátjai. A vízrendezések km 2-enkénti beruházásainak pénzbeli értéke egyúttal az egyes társulatok területének vízrajzi viszonyait és az ennek megfelelő vízrendezési művek színvonalát is tükrözi. A legkedvezőbben a Tisza bal parti társulatok (3—6.) km 2-enkénti fajlagos beruházási költségei alakultak, ami a nagy tiszai és körösi holt-ágak tározóként történt felhasználásá* Ismeretes ezzel kapcsolatban a realista Deák Ferenc felszólalása a pest—debreceni vasút 1839. évi országgyűlési vitájában. Deák ugyanis, tekintettel a Szolnok környéki területek, valamint a Kara János és a Hortobágy—Zádor vidékének vízviszonyaira, nem javasolta a vasút engedélyezését: ,,Ën azt hiszem — mondta —, hogy a Debrecen—Pest közötti vonatra nézve alig van valaki a Karok és Rendek között, aki velem együtt — tekintve hazánk e részének geografikai helyzetét — álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessen." ** Nyilvánvaló, hogy Sajó E. itt az idők folyamán kivívott egyensúlyra gondolt. *** A Társulat 1943. évi közgyűlésére készült és az 1941. dec. 31 -i állapotokat rögzítő összesítés az utolsó teljes adatközlés korszakunk végéről.
