Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
3. Lecsapolások és belvízrendezések (1878—1944) - 3.2. A Tisza bal parti vízrendezések
nevű ősi Tisza-meder völgyének felszíni vizeit a Kengyeli Főcsatornával a tározóul szolgáló Alcsi—Holt-Tiszába vezette le. A holt-ág vízszintjének szabályozását az 1906-ban épült alcsi zsilip és a hozzá csatlakozó -700 m hoszszú, fedett hullámtéri csatorna biztosítja. A Szajol—mezőtúri vasútvonaltól délre, a Hortobágy—Berettyó és Hármas-Körös jobb partján fekvő, nyugatról a Harangzugi Holt-Körös—Martfű— Tiszatenyő összekötő vonallal lezárt területen két belvízrendszernek, a túrkeve—mezőtúri és mesterszállás—bartapusztai belvízrendszernek három öblözete van: a mezőtúr—halásztelki, a harangzugi és mesterszállásí. A befogadó folyók árvédelmi töltéseinek és fontosabb zsilipjeiknek megépítésében — amint láttuk — a Hortobágy—Berettyóvidéki Társulat, a Hármas-Körös mellett pedig az ottani érdekeltség tevékenykedett, míg a Körös folyó medrét az állam szabályozta. Ez utóbbi munkalatok során 1886-ban épült a kútréti zsilip. A terület lecsapoló csatornáit, átereszeit és szivattyútelepeit az 1896-tól önállósult Mezőtúr—Mesterszállási Társulat létesítette. A társulat az öblözetek főcsatornáit részben a holt-Berettyó, részben a régi vízfolyások, erek medrében vezette összekapcsolva a túrtői a harcsási és a halásztelki HoltKörös-ágakat. Ezzel mintegy 2 700 000 m 3 tározó térfogatot biztosított. A vízgyűjtő nyugati oldalának főcsatornáit (harangzugi, l-c) a harangzugi holtKörösbe kapcsolták. A lecsapoló csatornák és holt-ágak olyan tökéletesen együttműködő rendszerét építették ki, mely az első világháborúig átemelő szivattyútelep nélkül megfelelt a követelményeknek. A tározóterek vízszintjének csökkentéséről csak később kellett gondoskodni a csergettyűi, kútréti, mesterszállási és harangzugi szivattyútelepek építésével. (A korszerű halásztelki szivattyútelepet az 1940—42. évi belvizek után kezdték építeni, a munkát csak az 1950-es évek elején fejezték be.) (A Hármas-Körös jobb partján, Kungyalu térségében, a harangzugi és tóközei öblözet között fekvő (ma gyügeri és kungyalui öblözet) térségben 1945. előtt tervszerű vízrendezést nem végeztek, az itteni érdekeltség társulatot nem alapított.)
