Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
3. Lecsapolások és belvízrendezések (1878—1944) - 3.2. A Tisza bal parti vízrendezések
b) Szajol—Mezőtúr—Csongrád térsége E területet északról a Szajol—Mezőtúr közötti vasútvonal, nyugatról a Tisza, keletről a Hortobágy—Berettyó torkolati szakasza és a Hármas-Körös folyó határolja. A térség belvízrendszerei részben a természetes domborzatnak megfelelően, részben a különböző társulatok működési határai szerint alakultak ki. A tiszai és körösi ártér egymástól eléggé elhatárolt öblözeteinek vízrendezését az Alcsi—Tenyő—Kengyeli, a Cibakházi, a Tisza—Köiöszugi és a Mezőtúr-Mesterszállási Ármentesitö és Belvízszabályozó Társulat, valamint a Hortobágy—Berettyóvidéki Vízrendező Társulat oldotta meg. A társulatok az 1880-as és 1890-es években a töltések erősítésével egyidejűleg építették meg az öblözetek belvizeit és szivárgó vizeit levezető csatornákat és zsilipeket, majd ezt követően az átemelő szivattyútelepeket. A vírendezés kérdéseivel legkorábban a Tisza—Köröszugi Társulat elődje, az 1876-ban alakult Tóköze—Istvánházi Társulat foglalkozott. A társulat a töltései mögött 4,7 km hosszú ,,vezércsatornát" (főcsatornát) ásatott az összegyülemlő belvizek levezetésére, melyek a tóközei 1 m átmérőjű, betonalapra helyezett vascső átereszen folytak le a Körösbe, Szelevény község érdekeltjei 1891-ben csatlakoztak a társulathoz és megalakították a „Szelevényi Ármentesitö Társulatot", amely 1894-ben a Ármentesitö és Belvízszabályozó Társulat" néven folytatta működését. 1895ben építette meg a tóközei és tőkefoki szivattyútelepet 1,8 m 3 /s teljesítménynyel. Területén alakult ki a Hármas-Körös jobb parti belvízrendszer. A Tisza bal partján, Szajol és Csongrád között mentesített árterek a Cibakháza—tiszaugi és a szajoli belvízöblözethez tartoznak. A Szolnok—Csongrádi Tisza balparti Társulat, amelynek hatásköre északon Rákócziújfalu határáig terjedt a cibakházi, tiszakürti és tiszaugi öblözet lecsapolását töltéseinek megépítésével egyidejűleg kezdte el. Az 1876-tól Cibakházi Ármentesitö és Belvízszabályozó Társulat néven működő érdekeltség rövid idő alatt igen jelentős, sőt kiemelkedő vízrendezési munkát végzett: 1892-ig 75,4 km hosszú csatornahálózatot épített. Tevékenységét műszaki szempontból is jelentős eredmények jellemzik. 115 ' 118 1880—1882 között épült a varsányi és a tiszakürti 1 m belvilágú és a tiszainokai 0,75 m átmérőjű zsilip. Ugyanakkor a tiszakürti öblözet csatornahálózatát bekapcsolták a cibakházi lecsapoló rendszerbe, melynek tározója a Tiszaugi és a Cibakházi Holt-Tisza több mint 3 millió m 3 belvízi tározóteret biztosított. Úttörő volt a társulat abban is, hogy 1832-ben, az országban első ízben, itt alkalmaztak belvízlevezető szivornyát, az említett holt-ágak vizének csökkentésére. (Példájára a szomszédos Tóköze—Istvánházi Társulatnál már 1892-ben 0,23 m átmérőjű, hengerelt vasból készült, szállítható belvízszivornyát használtak.) (1882-ben Sárszegen is építettek egy zsilipet, amelyet azonban el kellett bontani. (Helyén 1895-ben gátszakadás történt.) A cibakházi öblözetben a szivornya mellé 1928-ban, a tiszakürti és tiszaugi öblözetben az 1940-es évek elején kisebb teljesítményű állandó szivattyútelepet építettek. A szajoli belvízrendszernek a Szajol—Rákóczifalva közötti területén az 1904-ben alakult Alcsi—Tenyő—Kengyeli Ármentesitö és Belvízszabályozó Társulat gondoskodott az első vízrendezési művekről. A társulat a „Kengyel"
