Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

3. Lecsapolások és belvízrendezések (1878—1944) - 3.2. A Tisza bal parti vízrendezések

A társulat ugyanabban az időben a csatornákon kívül a fakadó és szivárgó vizeket visszatartó J1

szorító"-töltéseket is épített. Az óballai öblözetben az 1888. évi árvíz után az érdekelt birtokosok saját költségükre építették meg — már a Közép-tiszai Ármentesitö Társulat tervei alapján az óballai 1 m átmérőjű vascsőzsilipet és a hozzávezető több kilométer hosszú lecsapoló csatornát. 30. ábra. A Hortobágy—Berettyó Főcsatorna hármas zsilipje (1890) A Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Kuncsorba és Mezőtúr határából a Hortobágy—Berettyó felé igyekvő nagytömegű csapadékvíz levezetésének feltételeit az 1878-ban megalakult Hortobágy—Berettyóvidéki Belvízszabályozó Társulat teremtette meg azzal, hogy kiépítette a Hortobágy—Berettyó-csatorna medrét és kétoldali töltéseit, majd 1889—1890-ben 3X3,33 m szabad nyílású beton torkolati zsilipről és végül 1892-ben a jobb parton 11 db zsilipről gondoskodott. Ezek között van a Mirhó—toroki, továbbá a kiserdői, álomzugi és németéri 1 m átmérőjű betoncső-zsilip. Valamivel később épült a sebeséri 2X1.2 m belvilágú és a malomzugi 1 m-es csőzsilip.

115 Karcag és Kisújszállás városok közbirtokossága részére a debreceni kultúrmérnöki hivatal 1892-ben és 1893-ban készített lecsapolási tervet a Hortobágy—Berettyó-melléki és Kakat-völgyi vizenyős területek vízmentesítésére.