Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
3. Lecsapolások és belvízrendezések (1878—1944) - 3.1. A Tisza jobb parti vízrendezések
nél 21 láb (6,6 m) magasságra emelkedett és csak május 19-én lehetett felhúzni a zsilipkaput." Ugyanezen társulat 1880. április havi rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvéből tudjuk: ,,a Tisza korai feláradása miatt a nagy mennyiségű belvizek annyira felemelkedtek, hogy a pusztaalcsi laposon az újonnan épített töltéseket a mentesített oldalról támadták meg, melyet védelmezni szükséges." A Tárna melletti vízpanaszokról Jákóhalma község 1882-ben írott panaszából értesülhetünk: ,, . . . a jákóhalmaiak, mihálytelkiek, apáti és kisériek a Holt-Tarna folyását elgátazzák, azonban a lefolyt években ... a Holt-Tarna annyira megtelt vízzel, hogy a dósai, soha víz alatt nem levő szőlők egy része is öles víz alá került, ezért jákóhalmi gátat elvágták s a sok víz Jákóhalmát, és Mihály-telkét öntötte el." . . . „ugyanis a Holt-Tisza medrét elzáró gát és az északról jött vizeket szabad lefolyásában akadályozván, először az Örsi határt öntötte el, mire az őrsiek, majd a dósaiak a gátat elvágván, határunkra olyan nagymérvű vizet bocsátottak, hogy még azon magasabb helyek is elöntettek víz által, hova azelőtt soha árvíz nem hatolt be." A belvizek rendezetlensége miatt hasonló jellegű panaszok merültek fel a Közép-Tiszavidéken mindenütt: a Tisza, Zagyva, Tárna, Hortobágy—Berettyó, Hármas-Körös, a Gerje— Perje és a Körös-ér völgyében, ill. vízgyűjtőjében egyaránt. Joggal állapította meg az ez idő tájt alakult Jász—Nagykun—Szolnok megye alispánja a megye állapotáról szóló 1879. évi jelentésében, hogy: „Alig van megyéje a hazának, mely a víz és szabályozási ügyek által oly terjedelemben érdekeltetnék, mint megyénk. Egyetlen községünk, Monostor van olyan, amelyet vagy melynek területét kisebb nagyobb mérvben a folyók áradása nem fenyegeti . . . A folyók kiöntései mellett sokat szenved megyénk területe a belvizektől, mely részint a szabályozási munkálatok hiányos keresztülvitele, részint a csapadékvizek törvénytelen utakon ide bocsátása folytán óriási csapásokat mér polgárainkra . . ," 114 A belvizek és fennsíki vizek gyökeres rendezését a kis-éri társulat közgyűlése 1880. június 13-án határozta el. Egyidejűleg megbízta Barócs János igazgató mérnököt a terület egységes vízrendezési tervének elkészítésével. Ezzel indult meg a társulat területén az általános belvízszabályozás. 1121 ' A legnagyobb problémát jelentő Hanyi-ér vizeinek levezetésére a tervezés során négyféle megoldás merült fel. A társulati közgyűlés 1884-ben fogadta el a kivitelezett változatot, mely szerint a Hanyi-ér alsó 13,7 km hoszszú új szakasza párhuzamos töltése között épült meg 6,17 m 3 /s vízlevezető képességgel a torkolatában zsilippel. Az 1885. évi közgyűlés meghatározta az általános terv főcsatornáinak építési sorrendjét is, mely szerint első a Hanyi-ér építése, ezt követi a dobai Süly—Homorszögi főcsatorna és végül a Milléri főcsatorna alsó szakaszának kiépítése. A társulat, Barócs János tervei szerint 1888—1893 között megépítette legfontosabb csatornáit — kereken 290 km hosszúságban — valamint a szükséges fontosabb átereszeket és zsilipeket. A jelentősebb műtárgyak közül ez időben, 1889-ben épült meg a sajfoki és a Hányi főcsatorna keresztezésében a bujtató (korabeli néven „alagszívó" csatorna); 1890-ben került sor a Hányi és dobai főcsatorna tiszai torkolati zsilipjének 1892-ben a terület második szivattyútelepének megépítésére a dobai főcsatorna torkolatában, 0,5 m 3 /s teljesítménnyel és 1893-ig a Zagyva bal parti töltésében megépült 7 db vascső és 1 db betoncső-zsilip, valamint a tarnai vonalon 2 db vascső-zsilip. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy további csatornák és szivattyútelepek építése is szükséges. 1895-ben helyezték üzembe a milléri szivattyútelepet két egységgel, majd a sajfoki szivattyútelepet bővítették két egységgel 1897-ben, és 1893-ban a milléri szivattyútelepen beállították a harmadik egységet is. Ugyanez időszak alatt a csatornák hosszát 184,5 km-rel növelték. A századfordulóra a társulati szivattyútelepek kapacitása 9,5 m 3 /s-ra„ a csatornák hossza pedig 495 km-re növekedett.
