Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
3. Lecsapolások és belvízrendezések (1878—1944) - 3.1. A Tisza jobb parti vízrendezések
Elismerésre méltó az a hatalmas munka, amelyet Barócs János* igazgató a vízrendezés tervezésében és megvalósításában kifejtett. A vízrajzi helyzet tökéletes ismeretében oldotta meg a külvizek különválasztását és határozta meg a belvízrendszerek egyes (sajfoki, dobai, milléri) öblözeteinek ma is helyes kialakítását. (29. ábra) A Tisza jobb partján fekvő Tiszakécske és Lakitelek határára, Nagykőrös—Kecskemét—Lászlófalva fennsíki területeiről lezúduló vadvizek szabályozását és az ármentesített kecskéi öblözet lecsapolását már az 1880-as évtized elején elvégezte a Szolnok—Csongrád Tisza-jobbparti Társulat. 115 Ismeretes, hogy az 1879. évi gátszakadás alkalmával az egész öblözet (kereken 29 km 2 ) víz alá került. A töltéseket 1880-ban helyreállították és megerősítették. Egyidejűleg elkészült az öblözet belvizeit levezető Csámpai 1 m átmérőjű betonzsilip a kecskéi Holt-Tisza fokában és a laki-foki 0,5 m belvilága vascső zsilip az ugi bekötő töltés alatt. A fennsíki vizek felfogására 1882-ben a társulat két külvízcsatornát épített: Az egyik a Peitsik-éri (Vendelfoki), amely Tiszakécske fölött folyik a Tiszába, a másik a Tassi-éri, mely a Tiszaug—Lakitelki Holt-Tiszába torkollik. A laki-foki vascső zsilip mellé 1897-ben építették meg a gőzüzemű 0,35 m 3 /s teljesítményű lakitelki szivattyútelepet, nyomócsőként fefIhasználva a vascsőzsilipet. A mentesített ártér egyik legfontosabb csatornája a „Párhuzamos" lecsapoló csatorna, mely a töltés melletti szivárgó és fakadó vizeket is levezeti. E vízrendezési müvek tervezőit és építőit nem ismerjük, de feltételezhető, hogy a terveket, miként a szemben levő Szolnok—Csongrád—Tisza bal parti társulat terveit is, a szolnok Tiszai IV. folyamszakasz osztály mérnökei készítették.** A két társulat 1863-ban egyidőben építette műveit s kezdetben közös igazgató mérnökük volt Erdélyi Lajos személyében. * Barócs János igazgató mérnököt 1884-ben, nyugdíjazásakor a közügyek terén töltött hosszú és hasznos szolgálatai elismeréséül a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. (28. kép) ** Fodor János már 1852-ben foglalkozott a Tószegi és a Kecske—Alpári Egylet töltésterveivel.
