Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

3. Lecsapolások és belvízrendezések (1878—1944) - 3.1. A Tisza jobb parti vízrendezések

27. ábra. A sajfoki szivattyútelep I. egysége (1878) minden egysége ma is — csaknem 100 év múltán is — üzemképes. (Lásd a 26—27. sz. ábrát.) Bár az új sajfoki szivattyútelep már 1879-ben kifogástalanul működött, a munka nem lehetett eredményes, hiszen a Laskó-patak és Hanyi-ér szabályozatlan külvizei továbbra is akadálytalanul az árterületre folytak. A belvízkárok elhárítására addig tett intézkedések tehát nem voltak elegendőek, az ármentesített területek a vadvizek kártételeitől nem menekültek meg. A rendkívül csapadékos időjárás miatt az 1870-es évtized végére rendkívüli súlyos belvízi helyzet alakult ki, nemcsak a Tisza, hanem a Tárna mellett is. Ezt a helyzetet jól jellemzi a Heves—Szolnok—Jászvidéki Tiszaszabályozási Egylet 1879. május 25-i közgyűlési jegyzőkönyve:

l12/

b „ a folytonos esőzések és áradások következtében az egyleti mentett területeknek mintegy egyharmad része (kb. 36 000 kat. hold ~ 207 km

2

) még most is vízzel van borítva, mely roppant víz nagymérvben szaporíttatott ... a sarudi határon keresztül a Zab-éren . . . a nánai határon keresztül a Hájas-éren . . ., valamint a Hányi éren ... a pélyi határon keresztül a Bodzás és Csukás éren, úgyszinte az apáti határból a jászkiseri határon keresztül a Szederjes-éren és a régi Tarna-folyáson, valamint az alsószentgyörgyi határról a jászladányi határon keresztül és végül Felsőszászberekről a Zagyva kiöntéséből beömlött nagymennyiségű vizekből, mihez járult még a sarudi beltelken február 25-én áttört Tisza vize is,, mely négy napi folyás után Sajfoknál 1 láb (0,30 m) emelkedést idézett elő, a milléri zsilip-