Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.3. A töltések fejlesztése és az árvédelmi biztonság

A Tisza—Köröszugi öblözet felett — a Hármas-Körös és a Hortobágy—Berettyó Főcsatorna mentén — az 1878-ban alakult Mezőtúr—Mesterszállási Ármentesitö és Belvízszabályozó Társulat építette meg a mintegy 31 000 ha-ra terjedő (53 400 kh) ártér védtöltéseit. (Az öblözethez Mezőtúr, Mesterszállás, Öcsöd, Szarvas és Tiszaföldvár határának egy része tartozott.) A töltés a mezőtúri vasúti hídtól a Hortobágy—Berettyó torkolati zsilipig és a HármasKörös jobb partján a gyügeri halomig terjedt kereken 29 km hosszúságban. Az érdekeltség 1879—1895 között többféle társulati szervezetben és több szakaszban építette ki védműveit. A jelenlegi gátvonal kiépítésére az 1895. évi árvíz után került sor. A Hármas-Körös szabályozási munkálatainak előrehaladásával ugyanis feladták a korábbi, nagyobbára szikes talajból készített töltésszakaszokat, áttöltötték a levágott kanyarokat és a szemben fekvő, bal parti, töltésektől szabványos (~600 fm) távolságban új, párhuzamos vonalozású töltést építettek. A mintegy 1 641 000 m

3 földmozgósítást kívánó munkát 1898-ban fejezték be. A társulat ugyanakkor gondoskodott a töltések mögött összegyűlő vizek levezetését biztosító zsilipek megépítéséről is. A Közép-Tiszavidék keleti határát képező Hortobágy—Berettyó vízfolyások medrének rendezését és töltéseinek kiépítését az ugyancsak 1878-ban alakult Hortobágy—Berettyóvidéki Belvízszabályozó Társulat végezte el: 1881—1883-ban a Hortobágy—Berettyó Főcsatorna medréből kiemelt földből, a torkolati zsiliptől a mezőtúr—szajoli vasúti hídig, a jobb parton 7627 fm töltést emelt. (A kétoldali töltés hossza 1892-ben 15 165 fm volt.) Ezt követték a vasúti hídtól Ágota-pusztáig terjedő szakasz munkálatai, valamint a Berettyó—Sárrét vidékének vízrendezése. E munkálatok során készült el 1889—1890-ben a ma is fennálló 3X3,33 m nyílású torkolati táblás zsilip.* Amikor a Társulat 1930-ban feloszlott, munkakörét négy jogutód társulat vette át: jobb oldalon, a torkolati részen, a zsiliptől a mezőtúri vasúti hídig terjedő töltés a Mezőtúr—Mesterszállási Társulat, a híd fölötti, Ágotáig nyúló 62 840 fm hosszú Hortobágy jobb parti szakasz a Közép-Tiszai Ármentesitö Társulat kezelésébe került. A Hortobágy—Berettyó bal partján az Ivánfenéki és a Berettyó Társulat volt az illetékes. A négy társulat 1934— 1935-ben építette ki, részben állami támogatással, részben saját költségen, a Hortobágy— Berettyó folyó medrét és kétoldali töltéseit oz 1915. évi árvízszinthez viszonyítva 0,80 m biztonsággal, 3,0 m koronaszélességgel és 1 :3, illetve 1 :2 hajlású rézsűkkel. A Zagyva jobb parti területét 1923-ig nem védte megfelelő töltés. Az öblözet érdekeltsége csak az I. Világháború után alakult társulattá Szolnok— Zagyvarékas—Újszászi Ármentesitö és Belvízlevezető Társulat néven. Az 5500 ha-os öblözet védvonala a Zagyva valamint a Tápió jobb partján, 24 km hosszban 1923—1929 között épült. A Közép-Tiszavidék kisebb vízfolyásainak rendezésére alakult társulatokat és munkásságukat a következő fejezetben ismertetjük. A társulatok a fővédvonalak megerősítése mellett — amelynek során általában 1879—1883, majd 1889—1900 közötti években kialakították a javasolt, majd előírt töltésszelvényeket — egyéb, az árvédelmi biztonságot szolgáló munkákat is végeztek, illetve különböző erre vonatkozó terveket készítettek. * Lásd a 30. sz. ábrát.