Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.2. A „megpróbáltatások időszaka" (A rendkívüli árvizek)

szabályozási munkálatok megkezdése után — már számottevő gátszakadás és kártétel nélkül vonult le. A Közép-Tiszán ekkor egyedül a cibakházi öblözetben volt gátszakadás a töltés gondatlan építése miatt. (A megszüntetett zsilip alapjait ugyanis nem távolították el s a víz a betonlap mentén kezdett szivárogni és bontotta meg a töltéstestet.) A gátszakadás 4930 ha elöntését okozta. Az 1919. évi árvíz

97 A közép-tiszavidéki árvízvédelmi művek és védelmi szervezet legsúlyosabb próbája az 1919. évi árvíz volt, amikor a természet erőivel való küzdelmet a tragikus történelmi körülmények is megnehezítették. Annál nagyobb sikerként tartjuk számon, hogy az árvédekezők önfeláldozó helytállása még a frontvonallá vált tiszai gátakon is eredményes volt. A tiszai árvizek történetében ezért kiemelkedő helyet érdemelnek az 1919. évi középtiszai árvízvédekezés eseményei. Az 1919. évi árvíz ismét minden korábbinál magasabb szinten tetőzött a Közép- és Alsó-Tiszavidék vízmércéinél. A társulatok ekkorra már kellő biztonsággal kiépítették töltéseiket, azonban a vesztett háború utáni állapotok és főleg a román csapatoknak a Tanácsköztársaság ellen megindított hadműveletei rendkívül súlyos helyzetet teremtettek a védekezés számára. Miután a túlerő elől visszavonuló Vörös Hadsereg kiürítette a Tiszántúlt, május első napjaitól kezdve a Tisza harcvonallá vált. Ugyanekkorra alakult ki a Tisza árvize is a FelsőTisza, a Szamos és a Körösök vízgyűjtőjén leesett mintegy 200 mm-es csapadék hatására. Egyik hatalmas árhullám követte a másikat és a meder már telítve volt, amikor az április végén, május elején lehullott újabb csapadék további két árhullámot indított el, amely most a Bodrog nagyvizével is találkozott. Az árvíz végül is május 14-én és 15-én 882 cm-rel tetőzött Szolnok térségében. A védekező vízitársulatok szervezete és a szolnoki folyammérnöki hivatal dolgozói a rendkívüli körülmények között különösen lelkiismeretesen és nagy önfeláldozással teljesítették feladatukat. Nagy segítséget jelentett a védekezésben részt vevő — több ezres —• polgári és katonai erők közreműködése is. A rendkívüli árvíz napjaiban különösen súlyos megpróbáltatásokat élt át Szolnok város lakossága. Mivel a város birtoklása stratégiai szempontból kulcsfontosságú volt a Vörös Hadsereg a Tisza bal partján, Szolnokkal szemben, hídfőállást alakított ki. Az árvíz csak tetézte az ostromlott város életének nehézségeit. Szolnok belterületét ekkor még nem védték megbízható töltések. A védekezés megszervezése a városi tanács feladata volt. A Zagyva jobb partján mintegy 1900, a Tisza jobb partján mintegy 4400 fm hosszú szakaszon kellett a védelmet ellátni. A Zagyvánál a vasúti töltésnél és a Tabánban kellett gátakat rögtönözni, a Tiszánál pedig a fatelep és a Dohánybeváltó környéke volt a legveszélyeztetettebb. Ugyanekkor a távolabbi Zagyva-menti területek is nehéz helyzetbe kerültek. Az árvíz Szolnok—Zagyvarékas között áttört az áttöltésen és átszakítva a Szolnok-—Újszászi vasútvonalat is mintegy 5000 ha-nyi területet öntött el. Zagyvarékas községet csak körgátjának állandó erősítésével tudták megmenteni. Szolnok alatt, Tószeg és Várkony között a magasparton át, Várkony- és Vezseny között a mélyebb területen épített ideiglenes gátat elszakítva öm-