Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

5. A „Tiszavölgy rendezésének" további feladatai — A vízhasznosítások helyzete a Közép-Tisza vidékén a XIX—XX. században - 5.2. A mezőgazdasági vízhasznosítás - 5.2.1. Az aszály és az öntözés

Régi gyakorlatnak megfelelően a terv felülvizsgálatára külföldi szakértőt hívtak meg az angol James Abernethy személyében. Abernethy aki, mint a nevezetes lombardiai Cavour-csatorna tervezője és építője európai hírű szakember volt, helyesnek találta a csatorna nyomvonalát és a hiányolt állandó vízellátás biztosítása érdekében Tiszalöknél duzzasztógátat javasolt. Sőt, a kedvező öntözési lehetőségek láttán ajánlatot is tett a kormánynak az egész öntözőmű megépítésére. Hogy sem Herrich olcsóbb, s fokozatos fejlesztésre szánt terve, sem a teljesebb és költségesebb, európai szintű Abernethy-terv nem valósulhatott meg — az nem a tervezőkön, hanem elsősorban a kormány gazdaságpolitikáján múlott. (Két dolgot azonban meg kell jegyeznünk. Az ínségakció, bár az adott helyzetben valóban értelmetlennek tűnhetett, nem volt egészen eredménytelen és hiábavaló: a Tisza utolsó átvágásait ennek keretében emelték ki, s a töltések fejlesztése terén is jelentős munkát végeztek. — Más részről viszont a Herrich-terv kudarcában a tervező népszerűtlenségének is része lehetett; nemcsak félrevezető, kincstári szellemű jelentései ártottak neki, hanem a korrupció gyanúja is kísérte. így azután most, amikor korrigálta korábbi álláspontját, s a „befejezett" Tisza-szabályozás helyett, nagyon helyesen, a munka folytatásának szükségességéről beszélt, nem találhatott megértésre és kellő támogatásra sem a a mérnöki kar, sem hivatali felettesei részéről.) Kevésbé érthető azonban, legalábbis első pillanatra, a most már előtérbe került Abernethy-terv második visszautasítása, mégpedig az 1867-es felelős magyar minisztérium részéről. Mert a közvélemény a kormány hivatalba lépésétől: ,,a nemzeti függetlenség visszanyerésétől" egy nemzeti gazdaságpolitika és vízügyi politika érvényesítését várta: a Tisza-szabályozás közvetlen munkájának lendületesebb folytatását és a munka továbbfejlesztéseként a lecsapolások és öntözések megkezdését is. Ezt az öntöző- és hajózócsatornák tervezésének ekkori fellendülése mellett (pl. a Duna—-Tisza-Csatorna terve) — első öntözési programunk megjelenése is tanúsítja. A röpiratjellegű, de igen alapos tanulmány címe: „A magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében." Szerzője Képessy József, mint Tisza-szabályozási osztálymérnök, ugyan elsősorban az Alsó-Tiszavidéken dolgozott, de felvetett gondolatai, javaslatai a Közép-Tiszavidék vízhasznosításainak kérdését is közelről érintették.

153 Mint történelmi dokumentum nemcsak a kor optimista várakozásáról tudósít, hanem bírálata, már a kezdet kezdetén, feltárja azokat a tendenciákat is, amelyek végül is nemcsak a vízi utak és az öntözések fejlesztésének elmaradására — hanem minden vízügyi tevékenység háttérbeszorítására vezettek. Mint műszaki tanulmány pedig arról tanúskodik, hogy legjobb mérnökeink tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt felkészültek a kor feladatainak megoldására. Nem rajtuk múlott, hogy a javaslatok nem valósultak meg. Képessy már 1867-ben vízlépcsők létesítésével kívánta biztosítani az alföldi öntözőkivételt, vagy olyan reverzibilis szivattyúkkal, amelyek az öntöző- és belvízátemelést egyaránt szolgálva mindkét sürgető feladat gazdaságos és gyors megoldását biztosíthatnák, segíthetnék. Hasonlóképpen összekapcsolandónak tartotta az öntözővízkivételt és a halastavak megtöltését is. Mindezeken kívül még számos olyan gondolatot vetett fel, amelyek később, az idők folyamán, tényleg meg is valósultak, mégpedig elsősorban a Sajó-féle vízgadálkodási program keretében — és a Közép-Tiszavidéken. A tanulmány színvonalának és előrelátásának bizonyítására csak azt említenénk meg, hogy milyen világosan látta a Tiszavölgy vízkészletének korlátozottságát és elégtelenségét: ha „egészben mesterséges öntözéssel Alföldünk aszályosságának elhárítását nem is érhetjük el, annak enyhítését nagymértékben eszközölni minden esetre képesek leszünk."