Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.2 A késői középkor ártéri gazdálkodása és vízépítése (1242—1526)

3.2 A KÉSŐI KÖZÉPKOR ARTÉRI GAZDÁLKODÁSA ÉS VÍZÉPÍTÉSE (1242— 1526-ig) Az árvizek történetét kutatva adataink, visszafelé haladva az időben, e

9Ve gyérebbek, mintha az árvizek régen ritkábbak és kevésbé említésre méltóak lettek volna: ,,... a régi krónikák alig emlékeznek meg az évente rendszeresen és törvényszerűen visszatérő, megismétlődő árvizekről. Csak a rendkívüli „nagy vizekről" tudunk, amelyek a magaslatokon épült településekben — terjedő belsőségeikben és szántóikban — is kárt tettek..." olvashatjuk a tisza-völgyi árvizek történetének egyik összefoglalásában.* 20. ábra. A Tisza menti települések az ártéri szigeteken keletkeztek (Részletek a „Tisza szabályozási hossz-szelvények"-böl. OL. Vizr. Int. Tisza 38.) Az ,,évente rendszeresen és törvényszerűen visszatérő" árvizeket ugyanis az évszakok változásához hasonló természetes jelenségnek tekintették, amelyek — éppúgy, mint amazok — csak valamely rendkívüli sajátosságuk miatt váltak feljegyzésre méltóvá. Nemcsak a települések rendje, a gazdasági tevékenység, az egész élet is alkalmazkodott hozzájuk, — sőt hasznosította őket éppen úgy, mint akár az évszakok változásait. Ennek az ősi ,,ártéri gazdálkodásnak", amely nemcsak a földnek, hanem a terület vizeinek, sőt rendszeres árvizeinek a tervszerű és sokoldalú hasznosítását is jelentette, virágkora a Mohácsig tartó késői középkor mintegy két évszázada volt. Ennek megfelelően e kor adatai alapján ismerhetjük meg a legrészletesebben. * V. K. 1971. 3. sz. 19. p.