Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
5. Vízfolyásrendezés tervezése
5. Vízfolyásrendezés tervezése A vízfolyás hossz-szelvényének tervezésénél figyelembe kell venni a felső határsebességeket. A tervezett sebességek lehetőleg ne legyenek oly nagyok, amelynél a medererózió nyomán nagyméretű kimosások keletkezhetnek . A hegy- és dombvidéki kisvízfolyásoknál a természetes terepesés a vízfolyás esésviszonyait is nagymértékben befolyásolja, meghatározza. Nem ritka az 5-10 %o -es terepesés, de találkozhatunk oly esetekkel is, amikor a terepesés igen nagy, így a vízfolyás esésviszonyaiban szokatlannak tűnő nagy 10-80 %o esésekkel kell szembenézni. Ezekben az esetekben, fenéklépcsökkel lehet bizonyos mértékig az esésviszonyokat csökkenteni A fenéklépcsök méreteit 1-1,5 m körül célszerű meghatározni. Sajnos fenéklépcsök alkalmazása esetén sem lehet az eséseket a kívánt értékre lecsökkenteni. Ilyen esetben 10-20 m távolságra elhelyezett betonbordák, betonbarakott köbordák segítségével próbáljuk a tervezett mederszelvényt megtartani. A meder kisvíz feletti rézsűit füvesítéssel védjük be. A jól kezelt gyeptakaró v = 2-2,5 m/sec sebességig jó védelmet adhat. (Babos Zoltán kutatása) Külterületen különleges helyzetekben előfordulhat, hogy a meder védelmét burkolat kialakításával oldjuk meg. A burkolat létesítése ne jelentse a mederszelvény teljes burkolatát, csak a középvíz magasságáig célszerű kialakítani. 5.5. Meder keresztszelvényei A meder keresztszelvényeinek kialakítását nem lehet leegyszerűsíteni a megjelölt mértékadó árvízi vízhozam alapján, hidraulikai számítással meghatározott, geometriai adatokkal rendelkező forma meghatározására. A meder keresztszelvényének feladata a változó vízmennyiségek (kis- közép- és mértékadó vízhozamok) elvezetése. A vízfolyásnak, a mederben áramló víznek életteret kell biztosítani a vízi élővilágnak, ivóvizet kell adni az állatoknak, páradús levegőt biztosítani a növényeknek. Esztétikailag kellemes látványt adjon a kiépített meder. Megkísérelték a vízfolyás adta látványt valamilyen módon minősíteni, értékelni. Ezt a feladatot természetesen lehetetlen matematikai alapokra helyezni. A szépség szubjektumtól függő fogalom. Mindezek mellett biztosítani kell az üzemeltetés, karbantartás lehetőségeit is. 5.5.1. Mederalak A vízfolyások medrének műszaki gyakorlatban szereplő, általánosan alkalmazott formája trapéz szelvény. Változatokat csak a rézsűk változásai jelentenek. A trapéz szelvény valószínűleg az adott kor technikai lehetőségei (ásó, lapát) eredményeként és az elméleti számításokban egyszerűen kezelhető, mértani alakzata miatt nyert polgárjogot. A természetben, a természetes állapotban nincs trapéz szelvény. A természeteshez közeli állapotú medrek parabolához hasonlítható csészeszelvényt formáznak. Fenékszélesség: kisvízfolyásoknál 500-600 km2 vízgyűjtőterületig, amelyeknél a meder kisvízhozama nem haladja meg a 400-500 l/sec értéket, a fenékszélesség ne haladja meg az 1,5 m-t. (Csésze szelvénynél ilyen megkötésre nincs szükség. Csészeszelvény tervezésénél a fenékpont feletti 0,5-0,8 m magasságban lévő szélességet célszerű megadni. A vízfolyások fenékszélességére vonatkozóan trapéz szelvény esetén a másik felfogás, hogy a fenék széles legyen, még akkor is, ha a kisvízmennyiség a korábban megjelölt 400-500 l/sec alatti. E vélemény műszaki indoka: széles mederfenéken a víz jobban szétterül, nagyobb a nedvesített kerület, amely kedvezően befolyásolhatja a víz sebességét, csökkenhet a medererózió lehetősége. Sajnos ez csak elméleti előny, mert a széles mederfenéken, a sodorvonal körzetében kialakul egy kisvízi kimélyülés, ide koncentrálódik a lefolyó kisvízhozam és feleslegessé válik a nagy mederszélesség. A kisvízfolyásoknál megfontolandó az összetett szelvény tervezése, amelynél a kis- és középvizek 0,8- 1,0 m mederfenék szélességű mederben, a mértékadó árvizek pedig az összetett szelvényben folyhatnak le. A tervezett keresztszelvény legkritikusabb része a rézsű hajlásszöge. 32 Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében
