Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
5. Vízfolyásrendezés tervezése
5. Vízfolyásrendezés tervezése 5.1.4. Talajmechanikai alapadatok A vízrendezés tervezéséhez szükséges, hogy a tervezési sávon, megfelelő talajmechanikai ismeretek is rendelkezésünkre álljanak. Alapvető ismeret: a meder milyen talajba ágyazódott (agyagos, vályogos, homokos, tőzeg, folyás homok, stb.) hiszen a mederkeresztmetszet tervezése során nem mindegy, milyen rézsűhajlást választunk. (Kötött talaj esetén 1:1,5, laza, homokos talaj esetén 1:2 rézsűhajlás ajánlott. Kavicsos vagy kavicsréteges talajnál is 1:2 rézsű célszerű. Különösen fontossá válik a talajmechanikai alapadatok ismerete, a műtárgyak tervezésénél és építésénél. A műtárgyak alapozásánál talajmechanikai szabályok szerint kell (szakvélemény) a létesítményt elhelyezni, a munkagödröt kiemelni, dúcolni. Tőzeg vagy folyás homok esetén különös gonddal kell eljárni. Folyás homok esetén még a meder kialakítása is problémát okoz. A Fejér megyében Dég-Enying- Mezőszilas határában lévő Cinca-Csíkgát patak medrét szokásos földmunkával, lapos rézsüvei sem lehet kialakítani, mert a mozgó homok azonnal összeesik. (Elődeink cölöpsorral-fonással próbálták meg a medret állandósítani. A vízfolyás völgyében a sűrű nádasba a medret alig lehet megtalálni.) A meder talajmechanikai feltárása, megismerése mellett célszerű a vízgyűjtő geológiai, kőzettani felépítésének ismerete, amelyből következtetéseket lehet levonni a várható hordalékmennyiségre. 5.2. Hidrológia 5.2.1. Vízgyűjtőterület meghatározása A vízfolyás területének megismerése, majd a geodéziai felmérés elkészítése után kerülhet sor a tényleges tervezésre. A tervezés a vízgyűjtőterület meghatározásával kezdődik. A vízgyűjtőterület méret (km2) mellett a vízgyűjtő formáját (átlagos hosszát, szélességét), meghatározzuk a művelési ágakat (szántó, erdő, legelő, belterület, stb.) a lejtésviszonyokat, a talaj, talajok jellegét (vályog, agyag, homok, lösz, stb.), a terület legmagasabb és legalacsonyabb pontját és a vízgyűjtő egyedi jellemzőit. 5.2.2. Mértékadó vízmennyiségek A vízgyűjtőterület ismerete alapján vizsgáljuk a területről lefolyó vízmennyiségeket. A vízrendezési munka során a völgyfenéki terület használatától függően, a vízvezetöt meghatározott biztonságot adó vízmennyiség elvezetésére célszerű kiépíteni a medret. A területek védelme során legnagyobb biztonságot a települések belterületén kell biztosítani. Városok területén átfolyó vagy azt érintő vízfolyás esetében, a 100 évenként egyszer előforduló (várható) Q 1 % árvízmennyiség elvezetésére javasolt a meder kiépítése (ha a vízfolyás árterülete beépített terület). Ipari vagy egyéb értékes terület védelme érdekében a vízfolyás medrének a Q 1 %-os árvízi vízmeny- nyiség elvezetését szükséges biztosítani. Községek, kistelepülések esetében kisvízfolyások rendezésénél a Q 2 % - Q 3 %-os árvízi vízmennyiség elvezetése javasolható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy vízrendezés vonatkozásában abszolút biztonság megteremtésére gyakorlati lehetőség nincs. Többször előfordult, hogy a település elkészült vízelvezetési müvei mellett is rendkívüli csapadék eredményeként víz és iszap árasztotta el a települést. A település lakóit nehéz volt arról meggyőzni, hogy a vízelvezető müvek, csak megjelölt határon belül lehetnek kielégítő működésűek. Külterületeken a kisvízfolyások medrét, a mezőgazdaság által igényelt biztonságra célszerű kiépíteni. A meglévő műszaki irányelvek külterületen a Q 10 %-os árvizek kártétel nélkül elvezetését jelölték meg. Fia a rendezéssel érintett területen, szántóföldi növénytermesztés (búza, kukorica, ipari növények, stb.) folyik, a 10 évenként egyszer előforduló Q 10 %-os árvízi vízmennyiség elvezetésére alkalmas meder kiépítése, az adott szakaszon indokolt is lehet. 26 Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében
