Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
4. Alapfogalmak
4. Alapfogalmak 4. Alapfogalmak 4.1. Vízrendezés szükségessége, feladatai Az ember élete során életét és vagyonbiztonságát a természetes csapadékokból kialakuló vízlefolyások, a magas talajvíz veszélyeztetik, károsíthatják. A lakóhelyek (városok, községek) nagy része a folyók, patakok völgyében alakult ki, közel az élethez szükséges vízhez. Kezdetben valószínűleg nem okozott gondot, hogy a folyó vagy patak egy-egy árvize átvonult a lakóhelyként használt területen. Az ott élő ember a maga kis ingóságaival könnyedén költözött tovább vagy az árvíz elvonulása után visszaköltözött korábbi lakóhelyére. A civilizáció fejlődésével, vagy inkább változásával a lakóhelyek értéke, felszereltsége növekedett. E megnövekedett értékű lakóhely védelme mindig nagyobb súllyal jelent meg a feladatok között. A települések vízkárok elleni védelme az időszakosan megjelenő árvizek "beépített területekről" való távoltartását vagy megfelelő védmüvek között a nagyvizek településen történő átvezetését, a magas talajvizek csökkentését, az esetlegesen meglévő rétegvizek elvezetését jelentette és jelenti ma is. Vízkárok ellen esetenként oly településeken is védekezni szükséges, ahol nincs a településen átfolyó élő vízfolyás, nincs magas talajvízszint. Dombvidéki területeken a település feletti területekről egy-egy nagyintenzitású csapadék hullása nyomán, igen jelentős víz és hordalék (iszap) folyik le, elöntve az utcákat, lakóházakat, közlekedési létesítményeket, közmüveket. Zivatargóc környékén a nagy csapadékintenzitás eredményeként, 40-50 cm víz- és iszapréteg boríthat el egy-egy települést vagy településrészt. (Pl. 30 mm csapadék 30 perces idő alatt, lösz talajon.) A hirtelen lefolyó víztömegekből alakulnak ki az árhullámok az áruhullámokból az árvízi elöntések. Hegy- és dombvidéken akkor keletkezik árvízi elöntés, ha a meglévő meder, vízelvezetömü vízszállító képességét a kialakult árhullám vízmennyisége meghaladja. Árvíz okozta károk a következők lehetnek:- árvízi elöntés a völgy ártéri területein, a mezőgazdasági kultúrákat károsítja, ha rét művelésű a terület, a lekaszált szénát elviheti, közlekedési létesítményekben utakat, hidakat sodorhat el (1959. Veszprém megyei árvíz számos hidat döntött össze, 1965-ben a Nyugat-Dunántúli árvizek mintegy 40 hidat sodortak el),- a károk keletkezhetnek a vizek vezetését biztosító vízimüvekben is (rézsűk leszakadása, kimosások, műtárgyak rongálódása, stb ), A vízkárok másik formája, amikor a talaj felszínére jutó víz a terep alakulása, egyenetlenségei miatt nem tud lefolyni és nem tud a talajba már beszivárogni. Ezekben a helyzetekben kialakuló vízkárokat nevezzük helyi vízkároknak. (Dombvidéki területen tévesen nevezik belvízkárnak e jelenségeket. Ennek oka: vízkárok jelentésére használt nyomtatvány, ahol belvíz ill. árvízkár kifejezések használatosak.) A vízkároknál meg kell említeni általában a domb lábnál kilépő rétegvizet is. A folyamatosan szivárgó víz megnehezíti (gyakran lehetetlenné teszi) a terület használatát (5.1. ábra). A területen kintrekedt víz a talajban lévő levegőt kiszorítva, a talajélet lehetetlenné válik, a terület el- mocsarasodik. Területen lévő kultúrnövények a vízborítást csak rövid ideig tűrik (különösen melegebb időben). A külterületen a mezőgazdasági művelésű területek vízkárok elleni védelme mellett a közlekedési hálózat, ill. az egyéb infrastrukturális létesítmények vízkárok elleni védelme is a vízrendezés feladatkörébe tartozik. A meglévő termőtalaj védelmét, a lemosódást (talajeróziót) megakadályozó vagy csökkentő müvek, létesítmények, beavatkozások is vízrendezési feladatokkal kapcsolhatók össze. 14 Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében
