Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
4. Alapfogalmak
4. Alapfogalmak 4.2. A vízkárok elleni védekezés A vízkárok elleni védekezés sokrétű feladatait vízrendezési munkák címszóval foglaljuk össze. Vízrendezési tevékenységi körbe tartoznak:- vízfolyások jó karbahelyezési,- víztározási,- belterületi vízrendezési,- külterületi vízrendezési feladatok. A vízrendezést általában klasszikus megfogalmazás szerint a passzív vízgazdálkodási tevékenység körébe sorolták. (Felesleges káros vizek elvezetése a területről.) A korszerűnek nevezett vízgazdálkodási alapelv: a vizek vízgyűjtőn való visszatartása, hasznosítása, megőrzése úgy, hogy csapadékhiányos időben hasznosítható legyen, természetesen úgy, hogy az ember a beavatkozás során a természetben ne okozzon súlyos visszafordíthatatlan károkat. A vízrendezési tevékenység felosztható, a fenti feladatok szerint tovább csoportosítható:- vonalmenti- területi vízrendezési tennivalókra. Vonalmenti vízrendezés: vízfolyás, vízelvezető árok, vízmosás, víztározók rendezése, jó karbahelyezése. Területi vízrendezés: meghatározott felszíni vízelvezetők és felszín alatti vízelvezető müvek (drain- rendszerek) építése. Vízrendezés iránti igény Valamilyen vízrendezés iránti igényt a terület tulajdonosa(i) használói jeleznek a vízépítő mérnök felé. A tulajdonosoknak meg kell fogalmazni azt, hogy az adott területen milyen mezőgazdasági művelést, ipari tevékenységet, lakóhelyet, stb. kíván kialakítani. A vízépítő mérnöknek választ kell adni arra, hogy a társadalom képviselői által megfogalmazott igényeket ki lehet-e elégíteni és milyen beavatkozásokkal lehet a kívánt célokat elérni. Érdekeltek tájékoztatása Az igények kielégítési módjairól, lehetőségeiről az érdekelteket tájékoztatni célszerű. A tájékoztatáson a műszaki megoldásokra vonatkozó vélemények, javaslatok közül a feladat megoldását segítő gondolatokat meg kell fontolni. Az érdemi javaslatokat lehetőség szerint a tervekbe célszerű beépítem. A társadalom, az érdekeltek tájékoztatása, véleménye nélkül egy-egy feladat műszaki megoldása, elfogadtatása ma komoly ellenállásba ütközhet. 4.3. Vízgyűjtőterület Valamely vízfolyás (állandó v. időszakos vízfolyás) vízvezetöárok vízgyűjtőterületét a terep azon pontjainak összessége jelenti, ahonnan a lefolyó csapadékvíz a vízfolyás medrébe jut, illetve a vízfolyás megjelölt szelvényén átfolyik. Vízgyűjtőterület határát a szintvonalas térképen, a vízfolyás völgyét határoló tetőpontokon, hegygerinceken át lehet kijelölni. Vízgyűjtőterület: a számításokban általában: km (esetleg ha) mértékegységgel használjuk. (Emlékeztetőül: 1 km2 = 100 ha). (5.2. ábra) A vizsgált vízfolyás szelvényeihez a szelvény helyétől függő, eltérő méretű vízgyűjtőterület tartozik. A vízgyűjtőterületről lefolyó víz kezdetben a terepen lepelszerüen folyik, majd a helyi mélyedéseket kihasználva már árkokat alakit ki és ezeken folyik a befogadó felé. Megfigyelhető, hogy a tetővonulatoktól 30-50 m-re már kialakulnak a vizet vezető árkocskák., barázdák, természetesen, ha a talaj összetétele az árkok kialakulását lehetővé teszi. (Sziklás területen erre nincs lehetőség.) A vízgyűjtőterületek rendkívül változatosak. Megfogalmazható talán az, hogy két egyforma vízgyűjtő nincs. A terep lejtése, a talaj összetétele, a növényzet, a terület használata a vízgyűjtő tájolása, stb. stb. változásai miatt minden vízgyűjtő egyedi sajátosságokkal rendelkezik. Ezek a helyi sajátosságok jelentősen befolyásolják a lefolyó vízmennyiségeket Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében 15
