Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Tisza „lentség”-i szabályozója: Képessy József
Képessy Józsefet az e feladattal kapcsolatos tervek elkészítésével bízták meg, azaz a Bega és a Temes teljes szabályozásával a forrástól a torkolatig, beleértve a mellékfolyócskák (Be- regszó, Berzava, Poganis, Temesina), a patakok, Képessy megfogalmazása szerint a „mérges zuhatagok” (Csernabara, Moravica, Surgány, Mesic, Vlajkovac), a mocsarak (alibunári, fehértemplomi) és a csatornák (Teréz-, Bega-, Berzava-csatorna) újbóli rendezését is. Megbecsült inzsellérünk, népes mérnöki segédlettel, Maximilian Fremaut nyomdokain haladva, másfél évi munka után készült el a tervjavaslattal, s ezt 1873-ban könyv alakban megjelentette Temesváron, Javaslat Bánát közbenső vízhálózatának szabályozására címmel. A projektum 570 000 hold árterület védelmét, több mint 800 km védtöltés építését, illetve rekonstrukcióját irányozta elő. Mérnökünk, jóllehet feladata az ármentesítésre korlátozódott, nem mulasztja el megjegyezni: idővel a víz tárolásáról is gondoskodni kellene, mivel a „medencékben felfogott” vizet „tetszésünk szerint hajózható csatornák tápjára és földjeink öntözésére értékesíthetjük”. Mokry Endre, aki tíz éven át igazgató mérnöke volt a Bega-csatorna építészeti kirendeltségének, 1880-ban, A bánáti vizek szabályozásának történeti ismertetése címmel cikket írt a Magyar Mérnökben, s ebben részletes áttekintést adott a Képessy-féle tervről is, amely szakkörökben közkézen forgott, jóllehet könyvét nem árulták a könyvkereskedésekben. „Nem tehetem - írja Mokry Endre -, hogy e helyen különös elismeréssel meg ne emlékezzem azon mérnöki művelet nagyszerűségéről s Bánátra nézve, mondhatnám korszakot alkotó fontosságáról, amely a Képessy-féle összes tervezetekben van. Ha meggondoljuk, hogy mekkorák voltak a nehézségek, melyekkel - adatok és megbízható előzmények híjával, az érdekeltség zaklatásai és a segédeszközök korlátoltsága mellett — megküzdenie kellett, mindenkinek mentenie kell, ha ily nagyszabású műveletnek hiányai is vannak, mert nem ereszkedhetett a részletek aprólékosságaiba; de el kell ismernünk, hogy benne a nagyszerű vízhálózatnak összefüggő viszonyai igen helyesen vannak fölvéve és egybeállítva, minden javaslat jól átgondolt, helyes műszaki elvek után és következetesen kidolgozva... hogy annak alapján a megalakult vízszabályozási társulat azonnal megindíthatta tényleges működését. Az anyag biztos alapot nyújtott minden irányban a későbbi tervezésekre és a szabályozások helyes további kifejtésére is.” Mokry Endre, a kortárs, a nagy és összefüggő munkát tartja tehát szem előtt, ennek eredményeit tekinti elsődlegesnek, ezeket méltatja, a számítási hibákra pedig mentséget kér és talál is. Az egészséges erdőt dicséri, s a korhadt fák eltávolítását tanácsolja. Az utókor már nem volt annyira megértő, teljesítményét vagy elhallgatta, vagy látszólag hideg tárgyilagossággal mérte fel. Manapság is mintha úgy kezelnék, olyan szituációban látnák, mint azt az orvost, aki ugyan sikeres operációt hajtott végre, de páciense meghalt. Bogdánfy Ödön, a hidrológia egykori tanára a budapesti műegyetemen, egyik könyvében (Vízi munkálatok az Alföldön, Bp. 1925) - természetesen az újabb kutatások meg az 1900-1917 között befejezett bánáti munkák ismeretében - így ír a Képessy-tervről: ,A Bega árvizét Képessy is a Temesbe óhajtotta levezetni oly módon, hogy az árapasztó csatornát és zsilipet megfelelően kibővíti. Ügy számította, hogy a Bega 241 köbméternyi másodpercenkénti árvizéből 101 köbmétert a Begában vezet le, és 140 köbmétert pedig az árapasztón a Temesbe utal át. De később a mérések kimutatták, hogy Képessy a Bega másodpercenkénti legnagyobb vízhozományát kevésre becsülte, mert nem 241 köbméter, hanem 455,5 köbméter, vagyis majdnem a kétszerese. A Képessy-terv keresztülvitele tehát nem sokat segített volna a bajokon.” Képessy József szakmai kudarca egyébként szinte egyik napról a másikra következett be. 1873-ban kiadott könyvét eleinte elismerés fogadta, az állam 1000 forinttal és 200 71
