Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Bánság híres vízépítő mérnöke: Katona Antal
lelem eltávolítását”, függetlenül attól, hogy a „védtöltések teljes biztonságot sohasem adhatnak, különösen jég tori ás ok ellen”. A hetvenes években azonban már maga is látja, hogy az állandóan ismétlődő és egyre veszedelmesebb áradásokat nemcsak az időjárás szeszélyei idézik elő, hanem a Tisza-szabá- lyozásban elkövetett hibák is. „Az évről évre magasuló altiszai árvizek okát csalhatatlan számokkal volt alkalmam kimutatni a Budapesten múlt év (1876 — K. Z. megjegyzése) szeptember hóban tartott egyetemes tiszai nagygyűlésen” — írja 1877 júliusában az az évi árvédelemről írt mérnöki jelentésében. Ebben nem részletezi az ott elmondottakat, csupán felszólalásának konklúzióját közli: „A Tiszafüredtől Titelig terjedő Al-Tisza árvizeinek folytonos emelkedését kizárólagosan az e vonalon munkába vett átvágások elhanyagolása és a Felső-Tisza átvágásainak nagyobb mérvű kiképződése okozza.” Nézeteit közzétette az akkortájt induló Gazdasági Mérnök című folyóirat 1877. június 3. számában. Induláskor a szerkesztők bejelentették, hogy „kiváló írói kört sikerült” a lap köré csoportosítani, közük ezeknek neveit, köztük van Katona Antal főmérnök is. Cikke Az Al-Tisza nagy vizei, különös tekintettel Szeged városára címmel jelent meg, ebben a tiszai nagygyűlésen elhangzott előadásának súlyos érveit ismétli el, mivelhogy az ott elmondottakból „egy jelentékenyebb ige sem szivárgott át a nagyközönség ítélőszéke elé”. A már jelzett bajok orvoslását abban látja, hogy „a kormány, vagy ha tetszik, a képviselőház, mielőbb oly mérvű intézkedéseket tegyen, hogy a felső átvágásoktól minden állami beruházást elvonatván, az a lehető legnagyobb mértékben alsó átvágások kiképzésére fordí- tassék”. Társulatának érdekeit tartotta szem előtt, de általános ügyet is szolgált, Szeged sorsáért pedig külön aggódott, az emlékezetes katasztrófa megelőzésére törekedett. ,A torontáli érdekeltség ügyet... előmozdítanom hivatalos kötelességem, Szeged jövőjét biztosítani pedig... nemcsak emberi, de honpolgári kötelességemnek is ismerem” — így magyarázta indítékait. „...Szeged helyzete kivételes állapotot is képez, amennyiben nem csupán külső birtoka, hanem egyúttal a város belterülete, tehát emberélet veszélyeztetése is szőnyegen forog...” - ilyen figyelmeztető sorokat ír le, majd így folytatta: „...Szeged városának nem szabad jövőjét az átvágásoktól... függővé tenni, hanem elodázhatatlan kötelessége haladék nélkül a legelső kedvező idő beálltával önbiztosításához fogni, és véglegesen szakítani az eddigi gyakorlatban volt semmittevéssel... Szeged város biztosságát nem találhatom fel a több mérföldnyi hosszúságú töltésekben, hanem igenis egy lehetőleg rövid, a város közelében fekvő és így a veszély perceiben minden mozogható kéz közreműködése mellett, a mindenki által szemről szemre látható, élet-halál harci küzdelem hevével védett körtöltésben, és így annak felállítását Szeged első teendőjének nyilvánítom.” Mennyi világosan leírt szó, szabatosan megfogalmazott teendő két évvel a katasztrófa bekövetkezése előtt! Katona Antal azonban ennél jóval korábban látta a veszélyt. A társulat 1867 júliusi közgyűlésének jegyzőkönyve szerint az elnök — Beodrai Karátsonyi László — „saját neve alatt beadott egy folyamodványt, mely vezetőmérnök Katona Antal úr által elkészítetett és felszereltetett, s melyben kéri, hogy most, midőn idején van Szeged város megmentésére egy terv megállapítassék. A magos minisztérium ezen beadványt komoly figyelemre méltatta...” Hogy ez a figyelem mennyire volt komoly, azt a következő évi, 1868-as jegyzőkönyvek mutatják. Az augusztusi szerint „Szeged városára nézve utóbb is sürgettetik a legfelsőbb intézkedést”, az októberi szerint pedig a „Szeged városa által teendő, ha közelebb felsőbbi rendelet nem érkezik, szorgalmazandók”. 58
