Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Bánság híres vízépítő mérnöke: Katona Antal
Később erről a kezdeményezésről nincs szó, talán azért is, mert az ügy pártfogója, Karátsonyi László egyletelnök 1879-ben meghalt. Katona Antal évek múltán újra fölveti a kérdést. „Több éves tapasztalatából merített azon meggyőződésünk — írja a társulat elnökének 1876. május 25-én, tehát három évvel a katasztrófa előtt -, hogy minden nagyobb áradással a Szeged városát fenyegető veszély miatt nekünk is aggódnunk kell... Nézetem szerint, legcélirányosabb volna az egylet elnökségének magát érintkezésbe tenni a szomszéd társulatok elnökségeivel, és őket közös fellépésre hívni fel oly módon, hogy Szeged a felsőbb hatalom szavával kényszerítessék kellő időben és kellő módon gondoskodni önfenntartásáról. E javallott lépés annál is inkább indokolt, mivel adatokkal kimutatható azon körülmény, hogy Szeged város 24 év óta csupán hangzatos szavakkal ámítja önmagát és szomszédait, anélkül hogy megmentésére biztos szervezettel bírna...” A torontáli főmérnök tehát több mint egy évtizeden át figyelmeztetett a veszélyre, és tervszerű munkát, védintézkedéseket követelt mind a kormánytól, mind Szegedtől. A katasztrófa több mint egyhavi árvíz után, 1879. március 12-én következett be. Éjjel három órakor megkondultak a harangok, a víz hullámsírba temette a várost. A szerencsédenségnek 151 halottja volt. A város 6305 háza közül 5966 romba dőlt, és 60 000 ember vált hajléktalanná. Katona Antal március 11-én Péch József főmérnökkel együtt Szegeden még leadott egy műszaki véleményt a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulatnak az Újszeged—Vedresháza és a Gyála—Szentiván—Szőreg védvonalra vonatkozólag, majd aznap, tehát egy nappal a katasztrófa előtt Pádé és Tiszaszcntmiklós tájára ment, ahol az árvédelmet irányította. „Három nap óta nagymérvű hullámveréssel kell küzdenünk” — írta jelentésében. A vízügyi történelem a „Bach-rendszertől örökölt, sőt a kiegyezés utáni kapitalizálódás korrupciós légkörében eltorzult vízügyi politikának” tulajdonította a bajt. Ennek megváltoztatásához „be kellett következnie a mindenki által előrelátott katasztrófának — Szeged pusztulásának” — írja a Vízügyi Történeti Füzetek 1. számában Károlyi Zsigmond. Egy másik szakíró, Lászlóffy Waldemár, ugyanebben a füzetben a meghívott külföldi szakértők jelentése alapján a szegedi katasztrófát elsősorban annak a tervszerűdenségnek tulajdonította, amellyel a kor töltésépítési munkáit végrehajtották. A szegedi árvíz után a meghívott külföldi szakértők mellé egyébként Katona Antalt jelölték ki műszaki tanácsosnak, ö volt az, aki az országban „utazásukban követte, kérdéseikre felvilágosítást adott, az egyes társulatok óhajait s nehézségeit előttük híven tolmácsolta”. A szemleútról többcdmagával beszámolt a Gazdasági Mérnök 1879. augusztusi számában. A szegedi árvíz után az 1875-ben már befejezettnek hitt Tisza-szabályozás újra kezdődött: mcdermélyítéssel, védőtöltések erősítésével, magasságuk növelésével. Ebben a munkában Katona Antal már nem vehetett részt. 1880-ban 64 éves. Egészségét kikezdte a sok terepi munka, az árvédelem ismédődő izgalma, a vállára évekig nehezedő felelősség. 1872 óta Újszegeden lakott, ott rendezte be mérnöki irodáját is. Ezekben az években már többször hosszabb pihenőket enged meg magának, 1874 nyarát is a Mátrán töltötte, Parádfürdő kénes gyógyforrásaival kezeltette magát. A Felső-Torontáli Ármentesítő Társulatnak haláláig főmérnöke volt. Az egyleti iktatókönyv tanúsága szerint az utolsó pillanatig. 1881. március 1-jén egy lelkiismeretes tisztviselő az ügyintézés fontos tények ént jegyezte be az „igtató jegyzőkönyvbe”, hogy Szeg hő Géza mérnök Katona főmérnök megbízatásából készítette és küldte le a „vonalakon folyó munkák havi jelentését”. Március 6-án Szeghő Géza „a bekebelezések tárgyában a közmunkaügyi és kereskedelmi miniszterhez intézendő beterjesztés szövegét - Katona főmérnök úrrali értekezés után, meg59
