Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)

Öt régi torontáli vízimérnök

Fischer József alighanem minden eddigi példán túltesz. Életrajzi adataiból csak annyit tudunk, hogy 1794-ben mérnöki diplomát nyert az Institutum Geometricumban, 1801. január 26-án pedig Torontál megye szolgálatába lépett, és „mindenestül” évi 403 forint bért kapott, azaz ebből 103 „a melléje rendelt pandúr” járandósága volt.

Arra a kérdésre, hogy honnan jött, hová ment, mikor született és mikor halt meg, sajnos, nincs válasz. Szerencsére a megyei jegyzőkönyvek a XIX. század elején már valamivel nagyobb rendszerességgel számolnak be a megyei mérnök sokasodó feladatairól, referálásainak tárgyáról, úgyhogy a bejegyzett és az alább idézett sorokból végül is egy sokoldalú műszaki értelmiségi művének körvonala rajzolódik ki, de talán még emberi arcképe is. Bár valóban százféle do- loggal foglalkozott, alaptevékenysége már azért sem lehet vitás, mert a jegyzőkönyvek Fischer neve mellett a mérnök régies, francia-német alakjának több, olykor bizonytalankodó változatát említik — indzsinér, ingénieur, indzsellér, indzsinír, inzsenőr —, s csak egyszer-egyszer határozzák meg foglalkozását „geometra úrként”, „földmérőként”, „megyei architektusként”.

Az anyakönyv alakú, vastag megyei jegyzőkönyveket időrendben lapozgatjuk.

1803. szeptember 29. — „Hidak a Bégén rozoga állapotban vannak. Fischer József in- geneur jelentéstételre szólítatik fel.”

1805. december 2. — A megyei mérnöknek „...meghagyatik, vizsgálja meg, hogy azon híd, melynek a Bégén való felállítására a Magyar Ittebe-i lakosok engedelmet kaptak, s melynek építéséhez már hozzá is kezdtek, úgy építtetnek-e, hogy a hajókázásnak akadálya ne légyen.”

1806. szeptember 9. — Magyar Ittebe lakói panaszt emeltek a hídra, melyet „...az ácsmester olyan magasra építetett, hogy marháknak veszedelme nélkül átjárni lehetetlen”.

1806. december 2. — Az ittebei híd „meredekségén úgy lehetne segíteni, ha a végein levő alacsony hídlábak helyett magasabbak tétessenek”; (Fischer javaslata a helyszínelés után.)

Ebben az évben vízimérnökünk a Maros töltésein dolgozott és Sax Zakariás kollégájával együtt a Maros és a Tisza mappájának beszerzésére tesz javaslatot a megyei hatóságoknak.

1807. augusztus 30. - Nagybecskerek „tűzvész áldozatává lett, a tűz délután 4 órakor az Oppovai utcában, a Bcga partján támadt, a sorháznál, belekapott a Bega fahídjába, azt felégette, s így csapott át a másik parton fekvő városrészbe. A tűz erejét vihar fokozta, mely szétszórta a tűz szikráit, és egyszerre nyolc-tíz helyen borította lángba a várost. Leégett a városháza, a vármegyeháza, a parókiák, s a városnak legnagyobb része. Csak a római katolikus és görögkeleti templom meg a Szent Vendel kápolna maradt meg. Odaveszett a vármegyei irattár, s a parókiáról sem lehetett mást megmenteni, mint a plébániai anyakönyvek egy részét. A megyeszéket ideiglenesen Nagyszentmiklósra tették át...” (A Borovszky-féle megyei monográfiából).

1811. április 30. — Vízimérnökünk „a Berzava canális regulációjára nézve” tesz javaslatot. Ez év nyarán még a Tisza csókái részénél is dolgozik.

1811. május 1. — A megyében a fahidakat felcserélik kőhidakkal. Ezzel kapcsolatban Fischer „két plánumról referálván” előadja, hogy „a kanizsai postaútban építendő két ilyen hídra 81 000 tégla és 369 pozsonyi mérő oltatlan mész, a szegedi országútban építendő négy ilyen hídra pedig 162 000 tégla és 738 pozsonyi mérő oltatlan mész kívántatik”. A vármegye utasítást adott a mezei téglagyárak megnyitására.

Ebben az évben a helytartótanács elrendelte a törökbecsei magisztrátus székházának az építését. Fischer József segítségére van a szolgabírónak, hogy az épülethez szükséges tégla- mennyiséget, valamint a mezei téglagyárak üzemeltetéséhez szükséges szalmamennyiséget kiszámítsa.

15